Fedezd fel mit rejt a tudatalattid!

Carlos Castaneda világhírű antropológus indiánok között folytatott kutatást az álmok gyógyító erejéről. Eredményei alapján a tudatos álmokat Art of Dreaming-nek nevezi. Ez a mágikus művészet korlátlan lehetőségeket ad az álmodónak, hiszen álmait uralni tudja, sőt előre megtervezi, majd megalkotja azokat, és ezáltal rendkívüli erőre és képességekre tesz szert. Emellett az álmodás révén a harcos fantasztikus utazásokat is tehet, mi több, akár át is léphet más világokba.

Spontán tudatos álma mindenkinek van

A tudatos álom nem teljesen ismeretlen, még az azt nem gyakorlók előtt sem. Spontán tudatos álma például szinte mindenkinek volt már legalább egyszer az életében. Erre legtipikusabb eset, amikor valaki hirtelen ráeszmél álmában: "De hiszen én álmodom! Ez csak egy álom." Legtöbbször ez a felismerés egyben az álom végét is jelenti. Ugyanis az illető azáltal, hogy rájön saját álmodó voltára, hirtelen felébred. Az esetek kisebb hányadában viszont az álmodó ilyenkor megpróbálja folytatni az álmát, általában azért, hogy elérje álombeli célját, vagy éppen beteljesítse azokat a vágyait, amelyekre ébren nincs módja.

Öntudatra ébredhetünk a saját álmainkban

A tudatos álom mesterséges előidézése viszont hosszas gyakorlást igényel, valamint megkívánja az álom természetének behatóbb ismeretét. Erre az ismeretre alapulnak a legkülönfélébb módszerek, amelyek segítségével az álmodó öntudatra képes ébredni saját álmában, sőt az ébrenlét állapotából egyenesen be tud lépni az álmok világába, méghozzá úgy, hogy nem szakad meg a folytonosság az ébrenlét és az álom állapota között. A tudatos álom jelentősége mindennapi álmaink jelentőségén alapul. Az álom maga - legyen az bármiféle álom - mind lélektani, mind egészségügyi szempontból alapvető fontossággal bír.

Az álom betekintés a tudatalattiba

A Babilóni Talmud azt mondja, hogy aki hét egymást követő éjszaka nem álmodik, az gonosz ember. Tudjuk, hogy mindenki álmodik, méghozzá minden elalvás alkalmával, csupán ébredéskor elfelejti álmait, és ezért tűnik úgy, mintha nem álmodna. A fenti mondás mély bölcsessége pedig éppen ebben áll: aki rendre elfelejti álmait, az voltaképpen elfojtja saját gondolatait és érzéseit, és így könnyen lehet, hogy nem tiszta a lelkiismerete.

Ámde az álomtalanság kérdése nem csupán morális problémákat feszeget. A dolog ennél jóval komolyabb. Aki ugyanis rendszerint nem emlékszik álmaira, annak egészen egyszerűen nincs kapcsolata saját tudatalattijával. Ez pedig a lehető legkiszolgáltatottabb helyzet, amelybe bárki kerülhet. Hiszen a tudatalattiban rejtőznek egész személyiségünk, karakterünk finom hajszálgyökerei, és ezekről legtisztábban, leginkább közvetlen módon az álmainkból szerezhetünk tudomást. Sorsunkat ugyancsak sok tekintetben a tudatalattink működése határozza meg, az álom pedig nem más, mint betekintés a tudatalattiba, sorsunk kovácsműhelyébe, így jövendőnk első észrevehető rezdülése gyakran egy álom.

Közölhet jó híreket, de figyelmeztethet is

Az álom a jó hírt közlő látomás, de figyelmeztető jel is. Ennélfogva a lehetséges bajok - főként a betegségek - előrejelzését is szinte mindenkor magában hordozza. Általában prognózis, sőt olykor diagnózis is lehet, mind egészségünket, mind egész életünket illetően. Számos esetet ismerünk, amikor valaki vagy konkrét, vagy szimbolikus formában, de megálmodta a bekövetkező bajt. Betegségeink többsége ugyanis már testünkben lapul, mielőtt azt tudatos énünk észrevenné, avagy testünk félreérthetetlen jelzésekkel (rosszulléttel, fájdalommal, stb.) adna hírt a bajról. Az álom viszont ezt az észrevétlen lapuló szörnyeteget fedi fel a maga sajátos nyelvén, méghozzá előbb, mint a testi érzések. Az álom eme prognosztikája érthető. A test és a tudattalan között közvetlenebb a kapcsolat, mint tudatos énünk és tudatalattink között. Ennélfogva a test előbb jelez a tudatalattinak, és a hír csupán ezt követően jut fel a tudatosság szintjére, az egóhoz. Amikor tehát testünkben már ott bujkál a kór, ám az még tünetmentes a felszínen, avagy tudatos énünk nem képes észrevenni azt, akkor tudatalattink jelez. Ez a jelzés az álom.

Az álmok szimbólumai

Az ókori álmoskönyvek külön hangsúlyt helyeztek a betegségek előrejelzésére. Nézzünk egy konkrét példát: Artemidorosz híres és évszázadokig használt álmoskönyvében, éppúgy, mint a kabbalista iratokban, az emberi testet ház szimbolizálja. A kályha gyakorta a tüdő, a konyhabeli kemence a gyomor, a kémény a légcső, a tető a fej, az ablakok a szemek, a szobák a test különféle belső üregei, stb. Ha ezek közül valamelyikkel baj van az álomban, akkor várható annak a szervnek vagy testrésznek a megbetegedése. Pl. ha az álomban kitörnek a ház elülső ablakai, ez jelenthet szembántalmakat. Artemidorosz azt írja, az álombeli égő ház lázas betegséget jelent. E szimbólum pedig éppúgy megtalálható az egyiptomi gyógyító mágikus szövegekben, miként az ősi kultúrákról mit sem tudó mai emberek álmaiban.

Az álom megoldást is ad

Az álom azonban nem csupán előrejelzi a bekövetkező eseményeket, hanem - miként a termőföld a magvat - magában is foglalja azokat, mint "félkész" vagy előkészületben lévő sorscsírákat. Az álomban nem csupán megláthatjuk, hanem meg is tapinthatjuk, hogy miként alakítja jövőnket tudatalattink csodálatos ereje. Ezért az álom nem csupán előre jelez, hanem megoldást is ad. Jó példák erre a gyógyító álmok. Azok, amelyek révén érintkezhetünk a felsőbb erőkkel, és amelyek révén gyógyító energiákhoz juthatunk. Végső soron persze ugyanilyen gyógyító álomnak tekinthető az önismereti álom is, amelynek megfejtése révén feltárulnak személyiségünk - és vele sorsunk - rejtett szférái, és e tudás révén kulcsot kaphatunk legalapvetőbb problémáink megoldásához. Az önismereti álom elsősorban a lelket gyógyítja, ám a lélek gyógyulása sohasem választható külön a test gyógyulásától, hiszen a betegségeket gyakorta a megoldatlan sorshelyzetek, érzelmi és egzisztenciális problémák okozzák, amelyek gyökere az önismeret hiányában rejtőzik.

Az álomfejtés az önismeret királyi útja

Visszalépve az indító gondolatunkhoz, hogyan jön mindez a tudatos álomhoz? A válasz könnyen kitalálható. Ha az álom magában hordozza a jövendőt, akkor befolyásolása ráhathat erre a bennünk készülődő jövőre. Így ha beavatkozunk a test állapotáról, avagy a sorsról beszélő álmokba, mindez visszahathat a testre vagy a sorsra. Mintha az álmodás művészetével a teremtés műhelyébe lépnénk, és beleszólhatnánk saját jövőnk alakításába.

A tudatos álom gyakorlói elő tudják idézni az egyébként csak isteni kegyelemként megjelenő gyógyító álmot, legyen az a lélek avagy a test gyógyulása. Számos tudatos álmodó oldotta meg saját problémáit oly módon, hogy behatolt lezárt tudatalattijába, és ott mélységes önismeretre tett szert. Ha az álomfejtés az önismeret királyi útja, akkor a tudatos álom révén megszerzett önismeretet méltán nevezhetjük isteni útnak.

Ennél valamivel nehezebb művelet a testünkbe történő közvetlen beavatkozás. Ez legkönnyebben a szimbólumok manipulációja révén valósítható meg. Nézzünk egy konkrét példát! Ha a ház az emberi test gyakori álomszimbóluma, úgy a tudatos álmodó megalkotja ezt a házat álmában, és ott különféle javító műveleteket végezhet. Ha láza van, ám képes a tudatos álmodásra, akkor megalkothatja az égő házat, és elolthatja a tüzet. Vagy nézzünk egy másikat! Tipikus betegségálom, amikor az álmodó pókokat, undorító rovarokat vagy csúszómászókat lát álmában a plafonon, ami általában a fejfájás szimbóluma. A tudatos álmodó képes ezeket agyonütni az álomban. Ezt a fajta gyógyítást a legtöbb ősi kultúrában már ismerték, hiszen erről tanúskodnak az álommal gyógyító mágikus eljárások reánk maradt emlékei.