Az anyaság misztériuma

Delphoinak, a görögség legszentebb beavatási helyének neve a delphüsz szóval hozható kapcsolatba, amelynek jelentése: anyaméh. Központi szentélyének közelében megannyi fogadalmi köldökkő utal arra, hogy nemcsak a jóslatkérés, hanem a szellemi újjászületés helyeként is szolgált.

Örök kötelékek

Gaia vagy Rheia a Nagy Anyaistennő, a Magna Mater görög istennője, aki a mindenség és az istenek szülőanyja. Ő a földi létezés fenntartója, aki földi testet ad az égi természetű lényeknek: nekünk, embereknek. Formát adó, törődő keze nyomát egyetlen végtelen kötelekként ott viseljük magunkon mindannyian, testünk eredetének geometria középpontjában, a köldökünkben. És ha köldökünk csonkjáról a láthatatlan fonál, amely az anyák végtelen láncolatán át összeköt bennünket minden korok anyáival, rég le is hullott testünk oltáráról, az örök kötelék mégis köt bennünket a határtalan téren és végtelen időn át.

Mindenki anyától születik, hiszen ez a létbe lépés kapuja. Maga a nőiség, amely képes a szellem befogadására, hogy megtermékenyülve általa, formát és testet adjon neki. A földi világba mindenki csakis ezen a kapun át érkezhetett, és ez az aranykapu, amelyen átbújva az emberi világ megszületett. Az archaikus gondolkodás jól ismerte ennek a misztériumát. Ezért van, hogy az anya és anyag szó minden szent nyelvben nagyon hasonló, és talán rokon értelmű is. Mint például a latin mater és materia szavak. Utal ez arra, hogy az anyag egyben tápláló és védelmező közegünk is, amelyben megtestesülve megpihenhet szellemünk, csakúgy, mint jó anyánk ölében. Nem véletlen, hogy a legmagasabb isteni minőséget szinte minden vallásban egyetemesen a gyermekét szoptató anyaistennő jelképezi, akinek tápláló teje maga az égi táplálék, az isteni adomány.

A valódi bölcsesség forrása

A valódi bölcsesség forrása, a valódi teremtés kezdőpontja mindig az anyaistennő. Az ember, a teremtmény csakis általa léphet erre a földre, és bizonnyal erre is utal a héber Ádám (ember) szó jelentése: vörös föld. A vörös szín, mely a vér és ezáltal az élet örök jelképe, emlékeztessen mindnyájunkat, hogy anyánk vére táplált bennünket, és vele egyetlen körbe zárva nyugodtunk szívén kilenc holdidőn át. És, hogy az egyetlen ősanya, a Magna Mater vére folyik mindannyiunkban. Bármennyire abszurdnak tűnik, de igaz ez a képtelenség. Megannyi tudós elme, eme rettentő sejtelem nyomát kutatva, a DNS-be zárt emlékezés nyomain fel is kerekedik, hogy meglelje az ős-Afrikában minden népek ősanyját. És milyen érdekes a rátalálás: a külső világban is meglelhető mindaz, amit valójában a bensőnkben kellene keresnünk! Mert hiába leli meg a tudóstársadalom az emberiség ősanyját egy képzelt őskor képzelt ősemberében, ez a köldökzsinór térben és időben befelé vezet.

A nő a túlvilág kapujának őrzője

Az anyagi megtestesülés kapujának minden időkben a barlang archetoposza felel meg, míg az anyaság ősképe a nemkülönben barlangszerű, mandula formájú mandorla, amelynek ragyogásával övezve oly gyakran látjuk magát az uralkodó Krisztus királyt. A barlang-mandorla kapuján át belépve kezdődik az örök labirintus, a föld méhe, amelynek csavarodó belein át visszatérhet a tudat a maga magzati állapotába, amely egyben az élet kapuja is. Az anyaméh, amelyen át minden ember a világra érkezik, valódi dimenziókapu, melyen keresztül a túlvilági lét kezdődik. Nem véletlen, hogy az anyaméh szimbolikusan analóg a híd vagy a csónak jelképeivel, utalván arra, hogy valahonnan távolról, egy másik partról érkezünk. Mint ilyen, a nő a túlvilág kapujának őrzője. S mint minden kapuőr, figyelmeztet arra a mágikus hiedelemre, amely szerint a küszöbre lépni tilos, csak átlépni lehet rajta. Megszületnie mindenkinek meg kell. Ezt a jelentéstartalmat használja az az ábrázolás, amikor a mandorlás Krisztussal díszítik a templomok kapuit. "Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül."

A túlvilágról érkezünk tehát. Anyává lenni annyit jelent: megnyílni a határtalan végtelen felé, hogy befogadhasd a végtelent. A szellemet. Ami testet akar ölteni.  Aki anyává válik, szükségszerűen megnyitja magában a túlvilág kapuját, ami teremtés törvénye szerint csukva áll. A mesék más nyelvén szólva, felfedi a szivárványt, amire halandó nem léphet rá.

Folytatjuk.