Fekete-fehér, hideg-meleg, férfi-nő

Az aranykor

Az emberi tudat úgy őrizte meg a hajdani egység élményét, mint a létezés ideális állapotát, mely magában hordja a tökéletes élet minden tulajdonságát és szemben áll a tényleges, a megvalósult élettel. Az egységélmény egyúttal boldogságélmény is. Abban az archaikus létben gyökerezik, melyet az ősi mítoszok aranykornak neveznek. Az aranykorról szóló mítoszok közös tartalmát Hamvas Béla ekképpen foglalja össze: "Az aranykor nem egyéb mint a lét. Ez a teljes egész. Együtt a látható és a láthatatlan. A Föld és az Ég, az Isten és az Ember. Ez a nagy közösség. Együtt pedig azért, mert ez így összetartozik, és egyik a másik nélkül csak fél, csak tört. A tört lét, amely csak anyagi, csak földi, csak: élet... Az aranykor az apokalipszis feltétele... Minden szenvedés, minden bűn, minden zavar azért szenvedés, bűn, zavar, mert az emberben az aranykor tudata, Ver birodalmának kies, tiszta szépsége ébren él. (...) Az aranykor nem egyéb, mint az élet ősképe. Ez a megoldott élet, a befejezett, megformált, kész, tökéletes, hiánytalan lét."

Androgünosz

Az előbbiekből kitűnik, hogy az ember egységélménye a léthez mint egészhez kapcsolódik, míg életélménye csak visszfénye annak, a kettétört lét tökéletlen állapota. Minden megnyilvánult jelenségre jellemző a kettősség, hiszen minden tulajdonság csak a vele ellentétes és őt kiegészítő párjával létezhet: fény a sötétséggel, fehér a feketével, meleg a hideggel, jó a rosszal, férfi a nővel. A polaritás kényszerébe zárt világ tökéletlen, és emiatt torz formában tükrözi a végső valóságot, az egységet. Ezért a férfi vagy a nő önmagában csak látszat-főszereplő a létezés drámájában. Mint ahogy Hamvas Béla rámutat: "A hím- és nő- tulajdonképpen nem a teljes nem, hanem a teljes egynek kettétört volta. A hím is félnemű, a nő is félnemű. A teljes és az egész neve az androgünosz. A bukás után az androgünosz az aranymetszet szabálya szerint oszlott meg, éspedig úgy, hogy az androgünoszból a nagyobbik rész a hímre, a kisebbik a nőre jutott. Ami körülbelül azt jelenti, hogy a férfi nagyobb arányban vált hímnő-lénnyé, mint a nő. A létkorrupció növekedésével azonban az aranymetszet aránya is elveszett, és egy emberen belül a hím és a nő aránya teljesen szabálytalan, a törésvonal egyenetlen, egyénenként más és más. Összeillő hím és nő kizárt esetté lett. Ettől kezdve a hím és a nő egyeztetése emberi feladattá vált, éspedig ez egyike a legnagyobb és legnehezebb feladatoknak."

Folytatjuk!