Mit jelent ma beavatottnak lenni?

Visszaköszönnek az ősi beavatási rítusok

A szellemi hagyományok értelmében beavatásról csak transzcendens világnézetű kultúrkörökben beszélhetünk, következésképpen mai civilizációnkban már nincsenek beavatási rítusok. Mivel azonban az emberi psziché nem változik olyan gyorsan, mint a technika, modern világunkban is számtalan olyan jelenségre bukkanhatunk, amelyben az ősi beavatási rítusok élményvilága köszön vissza, több-kevesebb hatékonysággal. Mivel mai társadalmunk nem képez olyan közösséget, amelynek közös kultúrája, szimbólumrendszere és hitvilága lenne, beavatási élmény(pótléko)t csak kisebb-nagyobb szubkultúrák keretei között találhatunk. Például egy-egy valláson belül, tanulmányi megmérettetésekkor (érettségi, államvizsga, stb.), a katonaság, a cserkészek és sportolók soraiban, stb. Ezek mindegyike kétségtelenül beavatja az egyént valamibe… Hogy pontosan mibe is, azt érdemes felelősséggel átgondolnunk.

Ma is ugyanúgy igényeljünk a beavatást

A mai ember lelke nem kevésbé igényli a beavatást, mint a korábbi társadalmakban élők, csak ma ez már többnyire egészen más formát ölt. Ma is léteznek beavató közösségek, és ma is létezik mester-tanítvány kapcsolat, de mára a külső forma és a valódi tartalom nem mindig feltételezik egymást. Ma sok tanítvány a beavató mesterét önmagában, saját lelke mélyén találja meg, esetleg egy-egy tanfolyam, tanár, pszichológus, lelki tanácsadó, élmény, életkrízis, önismereti tapasztalat segíthet neki. És paradox módon mára a sok, magányosan kereső ember is egyfajta hagyományt és közösséget alkot. Nagy áldás egy mesterhez vagy közösséghez tartozni, de a beavatási élményekre is igaz az a közismert keleti bölcsesség: ha a tanítvány készen áll, a mester megjelenik. A hagyományos közösségekben beavató nélkül nem volt beavatás, de a beavatás lényege soha nem a beavató asszisztenciája, hanem az egyén átalakulása, és a magasabb erőkkel való közvetlen kapcsolatfelvétele volt. Ha ő készen állt, hogy fejlődési útján visszafordíthatatlanul tovább szülessen, kilépjen a hétköznapi tudatállapotából, és magasabb erők birtokába kerüljön, akkor a mester megjelent a számára.

A beavatás valójában csak a kezdet

Talán egy hagyomány, talán egy személy, de akár egy könyv, egy utcai reklám, vagy egy betegség formájában ma is lehetséges mindez. Ha a tanítvány készen áll, a külső vagy a belső magasabb erők meg fogják szólítani, erőket mozgósítanak benne, és el fogják végezni a beavatását. Hiszen a beavatás valójában csak kezdet, indulás: a mester és az élmény kezdeti segítséget ad, elindít egy úton, de utána már egyedül rajtunk múlik a továbblépés. Innen már magunkra kell számítanunk. Ha egyedül haladunk is tovább, lassan megtapasztaljuk, hogy valódi erők vannak a kezünkben, valóban közvetlen kapcsolatban állunk a magasabb dimenziókkal, és hogy a beavató mestert is tulajdonképpen önmagunkban hordozzuk. És a legvégén kiderül, hogy a beavatás nem is mássá tesz, hanem csak azzá, akik és amik mindig is voltunk és vagyunk.