Megváltoztathatatlan jellemzőink!

Ezen egyedi viselkedésmódok alapvető meghatározóivá válnak az egyén reakcióinak és társas viszonyainak. Ezek a karaktervédekezés stratégiái.

Először Wilhelm Reich, Freud tanítványa figyelt fel terápiái során arra, hogy páciensei ötféle, jól körülhatárolható pszichológiai védekezést használnak. Az általa alkotott rendszert fél évszázad múltán John Pierrakos és Barbara A. Brennan munkacsoportja egészítette ki s helyezte gyógyítómunkája középpontjába. A Humanisztikus Asztrológia Iskola évek óta vizsgálja a karaktervédekezés módozatait és azok illeszkedését az asztrológiai analízisbe (ezért B. A. Brennan hazai követőjét, Hegedűs Etát illeti köszönet). E munka során vált nyilvánvalóvá, hogy a karaktervédekezés stratégiáinak rendszere nem öt, hanem hat elemből áll.

Az eredeti típustan - talán a laikus fül számára ijesztően hangzó elnevezései, valamint bonyolult és áttekinthetetlen leírása okán - korábban nem vált közismertté, pedig az általa feltárt pszichológiai dinamika épp olyan hasznos eszköz önmagunk és mások szélsőséges megnyilvánulásainak megértésére, mint az asztrológiai alaptípusok rendszere.

Így aztán, hogy a fenti zsákutcát elkerüljük, a következőkben nem az eredeti elnevezéseket (orális, skizoid, mazochista, pszichopata, rigid) fogjuk használni, hanem olyan magunk alkotta kifejezéseket, amelyek nemcsak leíró értelemben, hanem mint hívószavak is segítenek az adott karaktervédekezés azonosításában. Elöljáróban fontos megemlíteni, hogy mindenkit legalább egy, gyakrabban két-három karaktervédekezés jellemez. Egy adott személy eltérő helyzetekben - énállapotaihoz hasonlóan - más és más önvédelmet használ. Ezek az önismeret és a személyiségfejlődés adott fázisában már fölösleges ballasztot jelentenek, s tudatos erőfeszítéssel - az asztrológiai jegykarakterekkel ellentétben - lépésről lépésre leépíthetővé, elengedhetővé válnak.

A karaktervédekezés egyes típusainak leírását a könnyebb azonosíthatóság kedvéért egy-egy szimbolikus figura, berne-i énállapot és trikófelirat megjelölésével, valamint a James Redfield-i Mennyei próféciákban ismertetett hatalmi drámák szereplőinek megnevezésével kezdjük. S mivel a rendszer a személyiség középpontjából kimozdult, énidegen karaktereket ábrázol, ezért annak ismertetése is néhol ironikus hangvételű - ám ez mindig a torz álarcnak szól, és nem az azt viselő embernek.

A belevonó

Figura: a Kis Árva
Énállapot: Alkalmazkodó Gyermek
Trikófelirat: „Előbb-utóbb rájössz, hogy csak te segíthetsz rajtam!”
Redfield: Szegény én

Gondoskodj rólam...

Aki a Belevonó karaktervédekezését alkalmazza, olyan gyermekké válik, aki másoktól figyelmet, gondoskodást, szeretetet, energiát kér (koldul, követel, csal ki). Olyan hatást kelt, mint egy fészekből kiesett madárfióka vagy egy óvodás kisfiú vagy kislány, akit szülei a közért előtt felejtettek a padon, s most kétségbeesetten és reménykedve tekinget az arra járókra, hátha valaki végre kézen fogja, és hazaviszi.

Már testalkata is kiváltja másokból az utódgondozás etológiai reflexét. A nagy, domború homlok, a kócos vagy pelyhes haj, a tágra nyílt, kerek, ártatlan szem s a gyermeki, szemérmes báj mind-mind olyan ingerek, amelyekre legtöbben odafordulással, törődéssel válaszolnak. A Belevonó, hogy e hatást fokozza, gyakran selypegve beszél, vagy az előadásmódján üt át a gyermeki naivitás. Felnőttként is gyakorta végeérhetetlen fecsegésbe kezd: mesél erről, mesél arról, s míg a másik fél vagy az őt körülvevő társaság udvarias hallgatását jóindulatú biztatásnak veszi, eközben alaposan megcsapolja a tűkön ülő hallgatóság energiáit. E karaktervédekezés csecsemőkorban, illetve a csecsemőkor és kisgyermekkor határán alakul ki. Az ilyen gyerek gyakran nem ehetett eleget abból, amit kívánt, mert az édesanyja vagy az őt tápláló személy sietett, ingerült vagy türelmetlen volt vele.

A gyerekkorban gyökerez...

A szülők néha energiarablónak tűntek: elvették azt, amiről a gyerek úgy érezte, neki járt volna - belekanalaztak a tányérjába, vagy megették a marcipánfigurát a vasárnapi torta tetejéről. A csecsemő, később a kisgyermek mindezt mint az életben maradását veszélyeztető hatást értelmezte, így a szükségesnél hamarabb kezdett önállóvá válni, járni és beszélni. Maga ment utána annak, amire szüksége volt, s azt manővereivel maga nyerte, ügyeskedte, hízelegte ki a környezetéből. E stratégiák képezték azután kapcsolatai alapját egészen felnőtt koráig.

Aki Belevonó-karaktervédekezést használ, abban szilárd meggyőződés él: az univerzum őt nem táplálja, és eleve kudarcra ítélt minden próbálkozása, hogy segítség nélkül is helytálljon az életben. Így folyton függőségi helyzeteket alakít ki másokkal, akiken azután - mint kismajom a szőranyán - tehetetlenül csüng, és akikhez szélsőségesen ragaszkodik. Üzenete a „segíts”, a „figyelj rám” és a „szeress”. Célja, hogy másokat úgy vonjon be a problémájába, hogy számukra az a sajátjuknak tűnjön, s így kétszeres erővel lássanak hozzá annak megoldásához. Az e karaktervédekezést használó nők gyakran azért adják oda magukat egyéjszakás kalandoknak, hogy így kapják meg a törődés és a szeretet illúzióját. Amikor a Belevonó csalódik, kialakul benne a keserű (tév)hit: „Aki nem ad, az nem szeret”, és: „Amire szükségem van, azt úgysem kapom meg.” Környezete ezzel szemben úgy tartja, bármennyit kap is, neki soha nem elég - számára a jóllakottság érzése (átvitt értelemben is) ismeretlen fogalom.

Viszonyok

Kapcsolatait pozitív esetben szimbiózisban éli, negatív esetben kiszolgáltatott, függő viszonyokba szövi be magát. Szülő-gyermek viszonyt generál, ahol természetesen övé a gyermeki szerep. Játszmáit onnan ismerhetjük fel, hogy észrevesszük magunkon: anélkül adunk valakinek figyelmet, anyagi javakat, ingyenkosztot, szabad bejárást, energiát (pl. mi intézzük a dolgait, mi járunk közben az érdekében), hogy ő azt hasonlóval viszonozná.

Sokszor évekig vagy akár évtizedekig fennállnak az ilyen - egymást kiegészítő - kapcsolatok, melyek csupán azért károsak, mert azon a tévhiten alapulnak, hogy az egyik fél a másik segítsége nélkül alkalmatlan az önálló, felnőtt életre. Pedig éppen e helyzet gátolja meg a Belevonót abban, hogy karaktervédekezését elengedve felvegye a felnőtt szerepét, s képessé váljon a gondoskodásra önmagáról és kiálljon a saját érdekeiért