Boszorkánykör: a féltékenység

A boszorkánykör

A féltékenység annyiféle, ahány ember van. Számtalan titkos rugója, névtelen gyökere, rejtett indító oka lehet. Az alapja azonban mindig a teljes, mindenki mást kirekesztő, abszolút birtoklás szenvedélye, a "boszorkánykör" klauzúrája, amely kettőn kívülre zárja a világot.

A féltékenység motívumai között első helyen áll a hiúság, az elviselhetetlen pellengér-tudat. A szánalmas szerep a világ szeme előtt reflektorfényben. A gúny és nevetőkórus üldözési képzetei. Ez a sérülés sokszor annyira erős, hogy megszállottja nem is jut el az intim részletek kínzókamrájáig. A másik motívum a hatalom megosztásának gyötrelme, a megszerzett terület kényszerű átengedésének kudarca. A trónfosztott uralkodó sértődöttsége. De van olyan egyéniség is, aki a diszkrét hűtlenséget nem bánja, csak attól dühödik meg, ha kiderül, hogy ő maga a nemi párharcban nem bizonyult minden más vonzást kirekesztő attrakciónak.

...nem szégyellnivaló...

A mazochistát stimulálja a féltékenység, a szadistát gyilkossá teszi. Az árnyalatok szinte kimeríthetetlenek. Azon valójában nincs semmi szégyellnivaló, ha valaki félti azt, akit szeret. Általános tünet, hogy a szerelmes embert, az egész lényét betöltő érzés átmenetileg bizonytalanná teszi. A másikat rajongásában túlértékeli, önmagát pedig alábecsüli. Attól tartva, hogy nem elé partnerének, hogy nem érdemli meg. Ilyen és más valódi válságponton fellángoló féltékenység (ami nem más, mint az életszükségletet jelentő másik elvesztéséből való kétségbeesett félelem) – az emberi kapcsolatok e legküzdelmesebbjén – szinte természetesnek mondható.

Vannak azonban olyan esetek, sajnos gyakoribbak, mint az előbbiek, amikor a féltékenység súlyos betegséggé, traumává, patologikus állapottá, üldözési mániává fajul, ön- és közveszélyessé válik. Az ilyen kóros állapotnál, feltéve, hogy megvan a szellemi képesség és szándék a gyógyulásra, gondolatmágiával és asztráltornával lehet eredményesen operálni.

Analizálj!

Analizáljuk végig kapcsolatunk pozitív elemeit, s vizsgáljuk meg erős, asztromentális kötőanyagát. Mindazt tehát, ami mentálisan összeköt bennünket? Vannak-e közös érdeklődéseink. Közös munkánk? Intelligens, kreatív, egymást szerető embereknél, akik már hosszabb időt töltöttek együtt, a válasz e kérdésekre rendszerint igenlő.

Ezután következik az asztrálsík, az érzelmek közösségének számbavételéről. A gyöngédség, barátság áldozatkészség, lojalitás és meghitt hangulat-összeköttetés lemérése igen fontos pszichokémiai művelet: a két embert összetartó elementáris vonzás ellenőrzése. Annak objektív felismerése, hogy a kötőanyag mennyi terhelést bír el.

Végül alámerülünk a pirosra gyúlt „veszélyzónába”, a fizikai síkra, amelynek láza ilyenkor negyvenkét fokos. Az érdekek, a megszokás és általában a szokások közössége körül rendszerint nincs nagy hiba. De hogyan is állunk egymással érzékileg? Nos… ez a kapcsolat az évek folyamán megfakult némileg. Elillant belőle a kíváncsi, fullasztó izgalom, a szédület és a szépség, az ismeretlenség illúziója, a mámor, ahonnan a tökéletes, a folyamatos csoda teljességét várja a libidó. Az is bizonyos, hogy az érzéki területek faun-nimfa kölykei, akik minden ember lényében ott csörtetnek a mitikus asztrálligetek mélyén, nem nyugodtak bele a csalódásba, a kiélés lassú hullámverésébe.

Nincs kivétel...

Minden házasság keresztülesik néhány nagyobb válságon. Az ötvenes évek férfiklímaxa éppúgy meghozza az érzéki-érzelmi krízist, mint a harmincas évek vége felé kezdődő női praeklímax, majd a fokozódó őszi szorongás. Az ilyen válságok a házasság nagy művének beavatási próbái.

Az asszonynak ilyenkor kell anyává, nővérré, gyóntatóvá és feloldozó pappá, de orvossá is átalakulnia, háttérbe szorítva önmagában a sértődött, féltékeny, magalázott nőt. A férfi partner nehéz szerepe is a megértő jó barát, a fivér magatartását kívánja. Ennek a terápiának persze szinte emberfeletti nehézségei támadnak. Óriási önfegyelmet, nagyvonalúságot, megértést kíván akkor, amikor az, akinek véghez kell vinnie, rendszerint úgy gyötrődik belül, mintha izzó parazsat szorítana meztelen melléhez.

Szepes Mária

Bővebben lásd a szerző A szerelem mágiája c. könyvében.