Dr. Csernust kérdeztük a párkapcsolatokról!

Dr. Csernus Imre mindenekelőtt az önmagukkal szembeni őszinteséget becsüli. Nála nem lehet kendőzni, színt kell vallani. Módszere szembesítő, leleplező, intenzív érzelmeket keltő. A nemek identitászavarairól, kapcsolati játszmáiról írott könyveiben (A nő, A férfi) is az önismeret fontosságát hangsúlyozza.

Társunk a tükörképünk

Elixir: Milyen arányban játszanak szerepet a párválasztásainkban a tudatosság és a tudattalan motivációk?

Dr. Csernus Imre: A tudatosság szinte semennyire nem játszik szerepet. Inkább a külsőségek, a humorosság, a szexualitás, a vidámság és egyértelműen a biztonságkeresés szempontjából választunk. Az utóbbi feltételezi a társfüggőség kialakulásának lehetőségét. Kis része az embereknek tudatosan választ ugyan, de ezt elfelejti, és a figyelmeztető jelek sorozatánál sem kap észbe. Nem véletlen, hogy a kapcsolatok megtartása borzasztó nagy problémát jelent manapság. Adott helyzetben őszinte kommunikációval és következetességgel elkerülhetők lennének ezek a helyzetek, ha a felek mernénk a kapcsolat legelején lefektetni a megfelelő kereteket.

E: Ön szerint létezik-e ideális, egyenrangú párkapcsolat, és ha igen, milyen ismérvei vannak?

Dr.Cs.: Fejlett érzelmi és racionális intelligencia a feltétele az egyenrangú kapcsolatok kialakulásának. Ennek legjobb ismérve, ha valaki - legyen az nő vagy férfi - egyedül is jól tudja érezni magát a búrében. Ennek a következménye az összes többi dolog: rugalmasság, alkalmazkodás, kölcsönös őszinteség, tiszteletben tartás.

E: Mi a véleménye arról, hogy az aktuális társunk, partnerünk mindig minket tükröz vissza, illetve, hogy mindenki csak az érettségi szintjének megfelelő partnert képes bevonzani?

Dr.Cs.: Egyetértek vele. Körülbelül tíz évvel ezelőtt megfigyeltem azt, hogy amikor végiggondoltam az aktuális barátnőimet, azt láttam, a soron következő mindig érettebb volt. A megoldást számomra az jelentette, amikor rájöttem, hogy amíg önmagam görcseit nem változtatom meg, addig nem fogok magas szintű kapcsolatban élni.

Gyakori a függőség

E: Gyakran tapasztalni, hogy a párkapcsolatokat nem az érzelmek, a szeretet tartja fenn, hanem valamilyen függőségi (kapcsolati, egzisztenciális, anyagi) viszony. Milyen „gyógymódokat” javasol a függőségektől való megszabadulásra, a felnőtté válásra, hogy merjünk és tudjunk felelősséget vállalni a kapcsolatainkért?

Dr.Cs.: A társfüggőség hasonlít egy olyan ház elkészültére, ahol az alapokat mindkét ember futóhomokra próbálja meg stabilan felépíteni. Az ilyen kapcsolatokat megmenteni nem lehet. A futóhomok az futóhomok. Felnőni ilyenkor úgy lehet, ha kimondom: „x” év eltelte után is futok az után, hogy megfogjam az árnyékomat. A várható kimenetele ennek semmi. Kijelentem, hogy vak voltam, egy kisfiút vagy egy kislányt akartam magam mellett tartani. Most viszont köszönöm neked az együtt töltött időt. Szia! Aztán levonnám a tanulságokat, rendbe tenném a gondolataimat, és éberen, mosolyogva figyelnék önmagamra és a lehetőségekre. Amelyekbe aztán adott helyzetben bátran bele is ugranék. Tudom, szépen hangzik, de ennek a folyamatnak nagyon sok tisztázatlan lépcsőfoka van. Ildomos szakember segítségét kérni, mert egyedül nagyon nehéz.

E: Manapság nagyon sok a sérült lélek, és talán ebből adódóan is kortünet a szingliség. Tapasztalatai alapján mennyiben belső döntés, illetve külső kényszer kérdése, ha valaki társtalan?

Dr.Cs.: A félelmekkel rendelkező ember jelentős mennyiségű befolyásolhatósággal bír, enged a médiában leírtaknak, és elhiszi, amit a szingliségről állítanak, hogy az jó. Egy barátom, aki sebész, egyszer azt mondta: „Imre, a csajok vízszintesen kisebb-nagyobb differenciával egyformák. Akivel függőlegesen is megtalálod a hangot, azt ragadd meg!” A félelmek megoldása nélkül csak támaszkodás alakul ki, nem kiegyensúlyozott, magas szintű kapcsolat. Látszólag sok ház kívülről szépen vakolt. Majd belépve káosz, szenny, rendetlenség fogad. Ilyenkor kivétel nélkül mindenki sarkon fordul, bármilyen is a ház kívülről. Ragozzam tovább, hogy mit jelent ez?

Közös pontok

E: Ha abból indulunk ki, hogy a férfiak inkább teljesítmény-, míg a nők inkább érzelemorientáltak, akkor mi az a közös pont, ahol ez a két eltérő beállítottság találkozhat?

Dr.Cs.: A nők mostanában egyre inkább teljesítményorientáltak, és egyre több az olyan pasi, aki érzelemorientált. Sokszor tapasztalom, hogy a csajok nem merik kimutatni az érzéseiket. Közös pont? Ezzel valójában az egyik mindig kisfiú lesz, aki keresi a „pótmamájában” azt, amit az anyjától nem kapott meg, és pont úgy viselkedik, mint a puhány apja. És fordítva is igaz lehet mindez, vagyis vak vezet világtalant - ez a közös.




E: Mind a férfiak, mind a nők elég rosszul állnak önértékelés, önismeret, elfogadás dolgában. Milyen segítséget nyújthat ezen a téren, ha szembesülnek az ellenkező nemű szülővel való kapcsolatuk problémáival?

Dr.Cs.: Amíg valaki a hiteltelen szüleit nem pakolja a megfelelő fiókba, addig nem mondható ki rá, hogy felnőtt nő vagy férfi. Vagyis el kell temetni a szekrényben bűzlő csontvázakat. Az egyiket általában anyunak, a másikat apunak hívják.

Férfias nők, nőies férfiak

E: A könyveiben is foglalkozik azzal, hogy sok a puhány pasi és a kemény nő. A pasik többsége fél a határozott, önálló nőktől, míg a nők többsége a gyengédséget hiányolja. Mi lenne a megoldás?

Dr.Cs.: A kemény nők sokszor csak keménynek látszanak, de nem azok. Mivel érzelmileg fejlettebbek, mint a pasik, ezért a finom manipulációs technikákat gyorsabban sajátítják el, amit az érzelmileg fejletlen pasik észre sem vesznek. Egyik kutya, másik eb. A csajok zöme nem erős, csak annak mutatja magát. Ők is szeretnének őszintének látszani, de gyávák, és félnek a felelősségtől, ezért játsszák a keményet. A pasik racionálisan fejlettek, ezt ők is kihasználják a maguk módján. A mai világban a párkapcsolatok jelentős része a kölcsönös frusztráción és a játszmákon alapul. Ennek a legjobb mutatói a mai világ serdülői.