Férfiklimax: van megoldás!

Az eredményes terápiáért nyilván a férfinak – és esetenként a nőnek is – tennie kell. Hogyan segítheti a gyógyulását a változó korban lévő férfi?

Természetesen a férfinak is akarnia kell a kedvező változást, amivel szerencsére nem is szokott baj lenni. Aki belegondol abba, hogy ötvenes éveitől kezdve egészen hetven-nyolcvan éves koráig csak pirulák segítségével működjön a szex, általában minden tőle telhetőt megtesz, hogy a helyzet rendeződjön.

A kudarctól tartva azonban a férfiak nagy része nem meri elengedni a tabletták által nyújtott „kapaszkodót”. Az ilyenkor jelentkező, félelemmel és vizsgadrukkal teli lehangoló gondolatok akár azt is eredményezhetik, hogy a szerelmi élet a pirulák bevétele ellenére sem működik kifogástalanul.

Több olyan betegem is volt, akinek az orvosa megmondta, hogy semmilyen szervi elváltozást nem tapasztalt, a férfiúi büszkeség helyreállításáért azonban felírta a vágyfokozót. Ez nem biztos, hogy minden esetben kedvező végkifejlethez vezet, és sokkal inkább lelki támogatásra vab szükség, hogy a férfi ismét képes legyen a szexuális teljesítmény irányítására.

Mit tanácsol Ön ilyenkor az érintetteknek?

Nemcsak a klimaxtól szenvedő férfiaknak, hanem minden olyan párnak, ahol kissé megfeneklett a szexuális vágy, azt szoktam javasolni, hogy a szerelmes együttléteket építsék be a mindennapos teendőik közé. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a párnak egy héten hétszer szeretkeznie kell, sokkal inkább azt, hogy minden napba csempésszenek egy kis intimitást, kényeztetést, hogy örömet szerezzenek párjuknak és maguknak is. Mindez a túlzottan izguló férfinak is előnyös, hiszen az „előírt” szeretkezések során nyilván ismét szembetalálnák magukat a teljesítménykényszerrel, ami csak hátráltatja a hatékonyságot. A szertetteljes simogatások, apró figyelmességek, bókok, csókok és kedveskedések fokozatosan lobbantják lángra az alábbhagyott szenvedélyt.

Ahogy a különféle „válsághelyzetekben”, ebben a férfi számára igen nyomasztó szituációban igen sokat segíthet a partner együttműködése. Nőként hogyan segíthetjük át társunkat a kritikus időszakon?

Amikor a nő szembesül a változókor tüneteivel és nehézségekkel találja szemben magát a szexuális élet terén, egyrészt könnyebben rászánja magát, hogy segítségen kérjen, másrészt ügyesebben átcsoportosítja az energiáit, amit korábban a szerelmi örömökbe fektetett. A férfiaknál egészen más a helyzet, ők ugyanis rendkívül rosszul viselik, ha aktivitásuk alábbhagy, és sokkal nehezebben kérnek tanácsot a problémájukkal kapcsolatban.

A mellettük álló nők általában kétféleképpen reagálnak a kialakult helyzetre: az első esetben, amikor észreveszik hogy a férfi hanyagolni kezdi a szexet, ők válnak kezdeményezővé, a gondokat nagyon toleránsan kezelik és szeretettel fordulnak a társukhoz. Úgy gondolják, ha ők veszik kezébe az irányítást, jó irányba terelhetik a férfiban zajló folyamatokat. A megértő hozzáállás és a kedvesség mindenképpen becsülendő, de mégsem ez a megfelelő stratégia a probléma áthidalására. Az átmeneti nehézségek ellenére a férfiak számára rendkívül fontos, hogy a szexben megtartsák aktiviásukat és a vezető-szerepet, ezért a nő túlzott dominanciája csak tovább fokozza kellemetlen érzéseiket és frusztrációjukat. A másik típus agresszíven áll a kérdéshez, mert úgy véli, partnere passzivitásának oka az, hogy őt már nem tartja kívánatosnak, és egy másik nőnél keresi a boldogságot.

Ez a gyanú olyannyira fölerősödhet a nőben, hogy rendszeresen durva kritikákkal illeti a férfit, állandóan számonkéri és cinikusan kommentálja kapcsolatuk minden mozzanatát. Mondanom sem kell, hogy ez a női önértékelési zavarokból táplálkozó viselkedés sem tekinthető helyesnek, hiszen még az imént említett reakciónál is rosszabbul hat a férfire. Nem beszélve arról, hogy a sokszor emlegetett harmadik fél „ötetet adhat” a megtört férfinek, úgyhogy mindenképpen érdemes gondolkodnunk, mielőtt bármit is a párunk szemére vetünk! Érdekes, hogy sok esetben az újdonsült nő hálószobájában jól teljesít a férfi, vele ugyanis nem élt meg számos kudarcot, és ő nyilván nem szidja, bírálja és követelőzik, amikor a kettejük kapcsolata kerül szóba.

Most már tudjuk, hogyan ne viselkedjünk. De milyen a követendő példa?

Mivel a szexterápia egyénre szabott, nehéz mindenki számára jól működő tanácsokat adni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a finom, non-direktív közeledés, a türelem és a kedvesség meghozza a gyümölcsét. Fontos, hogy a férfit ne állítsuk kész helyzet elé, mert az tovább erősíti a szorongását. Ebben az esetben a várt hatás ellenkezőjét válthatja ki, ha csábító fehérneműbe öltözve, sejtelmes fényekkel és buja illatokkal várjuk haza a kedvesünket, mert ez épp azt az oldalát domborítja ki a kapcsolatnak, amelyben problémák adódnak. Ehelyett próbáljunk olyan viselkedési elemeket beépíteni a női szerep megvalósításába, ami diszkréten hívja táncba a párunkat. Legyünk titokzatosak, kiismerhetetlenek, játékosak, érdekesek és édesek, ügyelve arra, hogy szép lassan csalogassuk ki az oroszlánt a barlangjából, ne pedig mi rontsunk rá teljes harci díszben!