Az utóbbi években jelentős változások történtek a siketek oktatásában, és ez a fejlődés napjainkban is tart. A Hallássérültek Tanintézetében speciális képzésben részesülnek a növendékek, amiről Tóth Egon, az intézmény igazgatója mesélt nekünk.
Ép intellektus, érzékszervi sérülés
A gyerekek egészen pici korukban, 3 évesen kerülhetnek be a Hallássérültek Tanintézetének óvodájába, ahol a játék mellett a pedagógusok a beszédtanításra is nagy hangsúlyt fektetnek. Az egészséges gyerekektől eltérően, a hallássérültek tíz évfolyamos általános iskolába járnak, melynek elvégzése után közel 50 százalékuk halló gyerekekkel együtt tanulhat a középiskolában.
A képzés sikerességét bizonyítja, hogy a hazai egyetemeken és főiskolákon is találkozhatunk hallássérült diákokkal. Az intézménybe a hallásveszteség szempontjából legsúlyosabb kategóriába sorolható, siket gyermekek kerülnek, az Országos Hallásvizsgáló Szakértői Bizottság beutalása alapján. A növendékek többségénél ismeretlen eredetű kóroki tényezők váltották ki a halláskárosodást, a siketség sokuknál familiáris eredetű, de találkozhatunk agyhártyagyulladás, illetve rubeolás embriopátia következtében sérült tanulókkal is.
A gyerekek kizárólag érzékszervi sérültek, valamennyien ép intellektussal rendelkeznek, károsodásuk idegi jellegű, ezért állapotuk maradandó. Az itt tanulók hallássérülése olyan mértékű, hogy hallókészülékkel is csak erős zörejeket, a beszédből pedig legfeljebb egy-két magánhangzót ismernek fel. A hallássérült gyerekeket a világ országaiban más-más módon oktatják, hazánkban úgynevezett orális-auditív módszerrel fejlesztik képességeiket, és próbálnak hozzájárulni ahhoz, hogy könnyebben beilleszkedjenek a hallók társadalmába.
Az orális elnevezés ez esetben arra utal, hogy a gyerekek hangos beszéddel tanulják a hangos beszédet, az auditív utótag pedig azt jelzi, hogy mindehhez felhasználják a növendékek hallásmaradványát is. A folyamat lényege, hogy a diákok megtanuljanak szájról olvasni, ugyanakkor a szavakat és mondatokat ők is helyesen ejtsék ki. Bizonyos országokban nagy hangsúlyt fektetnek a jelnyelv oktatására, alkalmazása azonban megterhelő, elsajátítása igen nehéz a halló emberek számára, és mivel körükben ez nem elterjedt, csak kevesen értik meg a hozzájuk forduló hallássérülteket.
Speciális beszédfejlesztés
A speciális beszédfejlesztés már óvodáskorban kezdetét veszi, melyet kétéves előkészítőszakasz követ, ahol a kicsik magas szintű anyanyelvi képzésben részesülnek, hogy az általános iskolába kerülve nehézségek nélkül foghassanak hozzá az írás-olvasás, illetve a matematika tanulásához. A gyerekek alsó és felső tagozaton a hallókéval megegyező tantárgyakat tanulnak, kiegészítve azokat egy-egy speciális foglalkozással.
A Hallássérültek Tanintézetének tanulói ének-zene órák helyett hallás-, ritmus-, mozgásnevelésben részesülnek, ahol megfigyelhetik az erős hangok megjelenését és eltűnését, valamint ritmusérzék-fejlesztő gyakorlatokat végeznek.
Az elsődleges cél a gyerekek hallásfigyelmének fejlesztése, valamint a beszéd és mozgásritmus kialakítása. Ezek a foglalkozások olyan osztályteremben zajlanak, melyben az egyik falat tükör borítja, hogy a kicsik mindvégig figyelemmel kísérhessék saját mozgásukat. Negyedik osztályos korukig a magyar nyelv és irodalom tantárgyat anyanyelvórák helyettesítik, ahol speciális tankönyvekből, rövid, egyszerű szókinccsel felépített történeteket olvasnak.
Minden diák naponta legalább fél órás egyéni fejlesztésben részesül, melynek során a szakemberek javítják kiejtésükét, fejlesztik szövegértésüket, vagy olvasástechnikájukat finomítják. A nyolcadik osztályt követően a gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy az intézmény keretein belül, a 9–10. évfolyam általános műveltséget alapozó szakasza után a 11. osztályban szakmát tanuljanak, de az iskolán kívül, akár egészséges gyerekekkel együtt is, folytathatják tanulmányaikat. A Hallássérültek Tanintézetéből egészséges gyerekekhez csatlakozó tanulókat szívesen fogadják, több tanár is részt vett a jelnyelvi tanfolyamon azért, hogy a siket gyerekek ne maradjanak le halló osztálytársaiktól.
Nyári szünidő
A nyári szünidős programok ugyanolyan fontosak a halláskárosodással rendelkező diákoknak, mint az egészségeseknek. A Hallássérültek Tanintézetének pedagógusai éppen ezért minden évben gondoskodnak arról, hogy a kicsik vakációja emlékezetes maradjon. A tanítási szünet első hetében bentlakásos táborban vehetnek részt, mely sportos, kulturális és kézművesprogramokból áll. Az elmúlt években ellátogathattak testvériskolájukba, Lengyelországba, a Balaton partján pihenhettek, Szigligeten fényképésztáborban vehettek részt, de sporttáborból sem volt hiány.
A hallássérült tanulók is szívesen járnak szakkörökre tanítás után, a délutáni elfoglaltságok palettája igen színes ebben az intézményben: rajz, tánc, pantomim, számítástechnika, sakk, asztalitenisz, szabás- varrás, tűzzománc és főzőszakkört látogathatnak a gyerekek. Legnagyobb érdeklődést a fotószakkör tart számon, melynek résztvevői első helyezést értek el a diákfotó-pályázaton. A hallássérültek szívesen foglalkoznak kreativitást, vizuális készségeket igénylő feladatokkal, ezért az intézményben bővíteni szeretnék a megszerezhető szakképesítéseket.
Az elmúlt években a magyarországi egyetemeken és főiskolákon is megjelentek a koordinátornak nevezett segítők, akik igyekeznek könnyebbé tenni a fogyatékos emberek számára a felsőfokú tanulmányokat. A siketeknek például lehetőségük van arra, hogy a szóbeli vizsgákat írásban teljesítsék. Azok a fogyatékos emberek – tehát nemcsak a hallássérültek, hanem a vakok és a mozgássérültek is –, akik főiskolai vagy egyetemi végzettséget szeretnének szerezni, előkészítő támogatásért pályázhatnak a Fogyatékos Gyermekekért Közalapítványnál. Az elnyert összeget előkészítő tanfolyamra, magántanárra fordíthatják a jelöltek, de utazási költségtérítést is igényelhetnek. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a sikeres pályázók 68 százaléka tett sikeres felvételi vizsgát az általa választott felsőfokú intézménybe.
megosztás
