Időutazás a régmúltba: Ur városa

Az Eufrátesz mai medrétől mintegy 15 km-re, a dél-mezopotámiai sivatag fölött őrködő Tell el-Mukajjar néven ismert homokdomb rejtette annak a 3000 éven keresztül fennállt legendás városnak a romjait, amely Kr. e. 2500 körül élte fénykorát. A Bibliából is ismerős Ur városának feltárása már 160 évvel ezelőtt elkezdődött, de a nagyszabású ásatások csak az első világháború után indultak meg. A Leonard Woolley vezette angol-amerikai expedíció 1922 és 1934 közötti munkájának köszönhetően a város életének csaknem minden korszakára fény derült, s jelentősen bővültek a mezopotámiai történelemről rendelkezésre álló ismereteink is.

A rendkívül fejlett sumer kultúra

Kr. e. 4000 körül a területre érkezők megtelepedésének egy hatalmas áradás vetett véget, amelyet korábban A teremtés könyvében leírt vízözönnel azonosítottak. Mindmáig azt tartották az emellett szóló fő bizonyítéknak, hogy a 3 m vastag tiszta hordalékréteg alatt és fölött egyaránt találtak ebből a korból származó törött edényeket, benne viszont egyet sem. A mai tudósok azonban már óvatosabbak: szerintük ez az árvíz nem érintett akkora területet, ahogy Woolley gondolta, és a sumer történelemben előfordultak más, szabálytalan időközönként bekövetkező nagy árvizek is - arról nem is beszélve, hogy vízözönlegendák a világ minden táján léteznek, Mexikótól Indiáig.

A következő évezredben ezen a területen alakult ki a sumer civilizáció néven ismertté vált rendkívül fejlett kultúra. A Tigris és az Eufrátesz folyami hordalékban gazdag, termékeny talaján a mezőgazdaság terméshozama három létfontosságú "találmánynak" - az ökörvontatású ekének, a kerekes szekérnek és az állatok fejésének - köszönhetően megnövekedett, s az itt élők a folyó kordában tartására "kitanulták" a csatornák, a védőgátak és a víztározók építésének a mesterségét is. A földeken végzett munka alól mentesülők fazekassággal, szövéssel-fonással és fémmegmunkálással foglalkoztak.

A mintegy 60 hektárnyi, ovális alakú területen elterülő, huszonnégyezer embernek otthont adó város közössége központosított közigazgatással rendelkezett, a templomok - közöttük a város védőistenének szentelt nagy lépcsős toronytemplom -, a paloták, a belső galériával ellátott emeletes házak, a kézművesek által lakott városnegyedek egyaránt a jómódot hirdették.

Jólét és gazdagság

Ur gazdagságának egy részét a király és a papság tulajdonát képező birtokok jövedelmének, valamint az uralma alá hajtott városoktól beszedett hadisarcnak köszönhette. Felvirágzott a kereskedelem, amelynek révén Sumer befolyása tovább növekedett: áruszállító hajói eljutottak az arab és iráni partvidékre, sőt az Indus völgyébe, majd drágakövekkel, ezüsttel, arannyal, tömjénnel, elefántcsonttal, achát- és kalcedongyönggyel, rézzel, ólommal és lapis lazulival megrakodva érkeztek vissza.

A Kr. e. 3000 táján létrehozott temető kriptasorának mintegy kétezer sírjában föllelt temérdek kincs hihetetlen gazdagságról árulkodott. Mindenütt arany csillogott, minden műtárgy finoman megmunkált, elsőrangú termék volt. Pú-abi királynő sírjából került elő többek között egy gazdagon díszített, művészi kivitelű hárfa.

Az emberiség a leleményes sumeroknak köszönheti a kereket, az ekét, a városi és a társadalmi szerveződés formáit, valamint az írás tudományát. Ez a vibrálóan eleven kultúra sajnos mégis feledésbe merült, amikor a Közel-Kelet civilizációjának központja Mezopotámiából áttolódott az Iráni-fennsíkra. Miután megváltozott az Eufrátesz folyásának iránya, és a meder eltávolodott a várostól, a hanyatlásnak induló ősi város falait szétmállasztotta, majd betemette a homok.