Istenek közé emelkedni?

A legtisztább kezdet

A vallás lényege ugyanis, hogy az embert visszavezesse a létbe, a legtisztább kezdetekhez. A mítoszok és a kultuszok ennek segítői voltak, hiszen a mítoszok leképezték az istenek eredeti cselekedeteit, amit az ember a kultusz keretei között igyekezett utánozni, abból a célból, hogy ő is az istenek közé emelkedjék, eredeti hazájába. A modern ember és a beavatás kapcsolatából azonban alapvetően hiányzik ez a nagyon fontos közeg, amely rendkívül támogató energiamintákat épített ki.

Több száz éve élünk szinte teljesen deszakralizált világban, ahol először kezdődött a vallás kiüresedése, majd pedig fokozatos eltűnése. Mivel azonban a beavatás a halál–újjászületés témakörébe s ezzel a Plútó archetípusához tartozik, külső körülményektől függetlenül is létezik és működik az emberi lélekben. Erre nagyon jó példa az, hogy a samanizmust semmivel sem lehetett kiirtani, hiszen nem kultúrafüggő, hanem egy őselv megnyilvánulása. Mindezek alapján felismerhető, hogy napjainkban a beavatás egyéni és kollektív formában is folyik. A tartalom a régi, a forma a mai korhoz igazodik.

Anyagi, érzelmi problémák

A beavatás egyéni szinten a hétköznapok álruhájában jelenik meg. Szinte mindenki életében egyre-másra keletkeznek súlyos nehézségek, anyagi, érzelmi, emberi problémák, amelyekben van egy közös: az érintett – már aki – ugyan küzd, de hamar kiszolgáltatottnak érzi magát. Ezt többnyire súlyos belső válság követi, amely döntő az egész folyamatban. Az egyént érő nehézségek, amelyek valóban le tudják győzni és kiszolgáltatottá tudják tenni, nem küzdhetők le a szokásos módon, legfőképpen nem fizikai síkon.

Más szóval: ma a hétköznapi embernek álcázott beavatandók akkor tudnak megbirkózni az egyre növekvő válsággal, ha tekintetüket a földről az égre emelik, az anyagból a szellemre. Egyre inkább úgy tűnik, hogy vízszintesen (anyagi, földi síkon) nincsen megoldás, csak a félelmek duzzadnak. Egyedül fölfelé van kijárat. A mai beavatandóknak ezt kell felismerniük, és át kell váltaniuk az anyagi pólusról a szellemire, ami a legnagyobb változás, amit egy ember megtehet.

Megértő közeg

A mai jelöltek helyzete nehezebb, mint elődeiké, hiszen, mint említettük, hiányzik a támogató, megértő közeg, hiányzik a vallásos és égi minta, és hiányoznak a tiszta tanítások. Mesterek sincsenek, akik vezetik, felkészítik, azaz szinte semmilyen földi kapaszkodó nincsen. Ez önmagában is nagyon nehéz helyzetet szül, viszont a végsőkig kényszerítő ereje van. Az anyagba lassan bezuhanó emberi tudatot a jelenlegi fojtogató körülmények falhoz szorítják, ahol van még egy utolsó lehetősége annak felismerésére, hogy tehetetlen, kiszolgáltatott, és hogy csak fölfelé, a tiszta szellem felé van kijárat ebből a pokolból.

Ha ennek hatására képes átalakulni, belső pólust váltani, akkor megtörténik a katarzis, és elkezdődhet az újjászületés, ahol nem ünneplik mesterek, nem köszöntik virággal, csupán békét és hitet lel magában. Környezete lassan átalakul, kisebb-nagyobb csodák kíséretében megoldódnak problémái, és egy idő után észreveszi, hogy már más világban él, másfajta emberek veszik körül, és másfajta életet folytat.