Te KIRE vagy allergiás?

Az allergia manapság olyan elterjedt jelenség, hogy talán nincs olyan család, melyet valamilyen szinten ne érintene. Legyen az étel- vagy pollenallergia, nap- vagy macskaszőr-allergia, ekcéma, a környezetünkben valamelyik rokonunknak, ismerősünknek, sőt, legtöbbször többüknek is kijut belőlük. Vagy nekünk magunknak.

Mélyben rejtőző okok

"Jelenségnek" neveztem, mert szerintem ne címkézzük ezeket betegségnek, ugyanis kevesebb és több is annál. Egyfajta stressz-levezetésről van szó inkább, amellyel a szervezetünk arról ad jelet, hogy valami nincs bennünk egyensúlyban.

Ez persze a legtöbb betegségről elmondható, melyek esetében általánosságban azt szoktuk mondani, hogy ha bármilyen fizikai tünet fellép, akkor figyeld meg, hogy mire nem vagy képes a tünet, a betegség miatt? Mit nem tudsz emiatt aktuálisan (vagy krónikus esetben hónapok, évek óta) megtenni? Nem tudsz dolgozni, mert baleseted volt és fekvőgipszed van? Nem tudsz vagy nem akarsz emberek közé menni, mert ekcémás az arcod? Nem tudsz a levegőre menni, mert rögtön könnyezel, tüsszögsz és kapar a torkod? És mit jelent ez egyénileg, a te számodra pontosan? Miért is kényszerítetted saját magadat gipszbe vagy miért nem akarsz, mersz kilépni a házból...? Miért zárod be magadat - aktuálisan vagy évről-évre ismétlődően, esetleg folyamatosan évek óta? És így tovább...

Önromboló tevékenység!

Visszakanyarodva az allergiához, ennek a jelenségnek a különlegessége véleményem szerint elsősorban abban rejlik, hogy meglehetősen szélsőséges megnyilvánulás: az ember szervezete elér egy "tűrhetetlenségi fokot" az allergénnel szemben, amivel nem képes egy légtérben maradni, vagy másként fogalmazva, amit nem képes a szervezetébe beengedni, amivel nem képes megbirkózni, amivel képtelen egészséges kontaktusban maradni vagy szembenézni. És ez legtöbbször bizony nem az allergén, a pollen vagy a tej, mert az csupán megtestesíti a tudattalan problémáit.

Az allergia ugyanis arra utal, hogy egy kapcsolatot vagy egy élethelyzetet nem vagyunk képesek megfelelően kezelni. Azaz soha nem valamire, hanem valakire vagyunk allergiásak. Az allergén csupán a fizikai kiváltója az allergiának, mondjuk úgy, egy külső "ürügy", amire hivatkozhatunk: én ezt és ezt nem bírom, allergiás vagyok rá, bekapok néhány bogyót, fújom az orromat vagy egyszerűen nem eszem olyat, nem tartok macskát, ergo kerülöm az allergént és akkor rendben is leszek.

Még egyszer kiemelném, hogy természetesen senki sem dönti el tudatosan, hogy például "no, én nem szeretem a főnökömet, így aztán mondjuk virágpor allergiám lesz", hanem mindezeket a folyamatokat a tudattalanunk generálja. Ez mintegy "túlfolyó szelepként" allergia formájában egyrészt kilöki magából a felgyűlt feszültséget, másrészt közben vészjelzést küld nekünk, hogy valamit bizony tudatosan és célirányosan nagyon is rendezni kellene a környezetünkkel, de leginkább, mint mindig, elsősorban saját magunkkal.

Amit még feltétlenül érdemes tudni, hogy az allergia ún. "autoagresszív", vagyis önromboló tevékenység vagy jelenség. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ilyenkor a tudattalan valami ilyesmit fogalmazhat meg: Utálom magam azért, mert idióta a főnököm, vagyis én idiótának tartom őt és nem jövök ki vele. Mégis ott maradok a cégnél, és nem oldom meg végre ezt a helyzetet sem vele, sem saját magamban, csak húzom-halasztom a dolgot és én szenvedek. Én mulya tök "megérdemlem" még azt is, hogy egész nyáron ahelyett, hogy pihenhetnék és jól tudnám magam érezni, folyik az orrom és köhögök vörös szemekkel! Ismerős?

Mit tegyünk, ha allergiásak vagyunk?

Mindenekelőtt vessük el az allergén, mint "főellenség" képét!

Ha kényelmetlen is a dolog, barátkozzunk meg a gondolattal, hogy bizony nem a macskaszőr és nem az az étel a ludas, hanem a megoldás csakis bennünk rejlik, éppen ezért a megoldás kulcsa is nálunk van. Csakis tőlünk függ az, hogy az allergiával szembenézünk és megszabadulunk tőle vagy sem. Semmi kívülálló “anyagra” nem foghatjuk a problémát ezentúl.

Az önmegfigyeléssel folytatódik a folyamat, vagyis kérdéseket kell feltennünk magunknak, valahogy így:

• Milyen alkalmakkor jelentkezik az allergiám?
• Mi kezdődik, fejeződik be vagy változik akkor, amikor elkezdem tapasztalni a tüneteket?
• Mi az az allergén, ami kiváltja a tüneteket, és mit jelképez ez a számomra? (pl. virágpor = tavasz, nyár; tej = anyatej, anyaság, stb.)
• Mikor jelentkezett először az allergiám és milyen változások voltak akkor az életemben (kb. egy éven belül)?
• Van-e olyan személy a környezetemben, aki folyamatosan stresszt okoz? (Stresszt okoz mindenki, akinek például meg kell felelnem, akinek "beszámolni tartozom", kitől függök, akitől félek, akitől nem érzem magam szabadnak...)
• Mitől és/vagy kitől tudok időről-időre elmenekülni az allergiára hivatkozva?
•  Milyen plusz figyelmet, törődést kapok, amikor allergiás tüneteim vannak és miért jó ez nekem?

Lássunk a tünetek mögé!

Ha a fentiek mentén sikerült a problémák mögé látni egy kicsit, az már fél siker a számunkra! Kiderülhet, hogy egy őszinte beszélgetés, egyetlen kérdés feltevése is megoldja az évek óta húzódó allergiás gondokat; és persze az is, hogy olyan személlyel, vagy eddig hurcolt traumával kerülünk szembe az önelemzés során, akihez vagy amihez szakemberre van szükség - ilyen esetben ne féljünk pszichológus, kineziológus, energiagyógyász segítségét kérni!

Könnyebb és kényelmesebb az "agresszort" a saját határainkon kívül keresni egy külső anyag formájában, és nyilván lényegesen nagyobb energia befektetés, bátorság és felelősség kell ahhoz, hogy saját magunkban felismerjük az önbüntetőt, "akitől" aztán így szépen meg is szabadulhatunk. Ugyanakkor hatalmas és nehéz lelki csomagokat tudunk lepakolni, ha az utóbbit választjuk. Csak rajtunk áll.