Legyen a karácsony közös élmény!

Nem jó egyedül

Az Ószövetség szerinti teremtéstörténet szerint már a Jóisten is azért teremtette Ádám mellé Évát, mert látta, hogy „nem jó az embernek egyedül”. A keresztény karácsony misztériuma sem képzelhető el a Jézust körülvevő Mária és József nélkül. De alighanem az is az emberi lélek mélységeiről árul el valamit, hogy évszázadról évszázadra ezt a kis családot mindig látogatók egész karéjával körülvéve ábrázolták, mert nélkülük a kép valahogy nem lett volna teljes.

A minőség lehet a szempont

Az ünnep mindig közösségi élmény. Olyan dolognak, amihez rajtunk kívül senki másnak nincs közel, örülhetünk ugyan, de ünnepről valójában csak akkor beszélhetünk, ha egy érzést, élményt, gondolatot, más emberek kisebb-nagyobb csoportjával tudunk megosztani. Ez természetesen nem azt jelneti, hogy az ünnephez tömegre lenne szükség, hiszen a lényeg nem a mennyiségben, hanem a minőségben van.

Hamvas Béla talán mindenkinél szebben ragadta meg az ünnep lényegét, amikor ezt írta: „Az ünnep apokaliptikus természetű. Az ember lehántja magáról Énjét, igazi lényében megnyilatkozik, és a közösségben minden emberrel egyesül.” Ebben az időszakban az emberi lélek olyan sebezhetős pőreségben tárulkozik fel, mint a születés vagy a halál pillanatában.

Lényünk magasabb dimenzióival egyesülhetünk

Vagyis az ünnepben az emberek egyéni énjüket meghaladva lényük magasabb dimenzióival azonosulhatnak, és ezen a magasabb szinten találkozhatnak, élnek meg közösséget más emberek lelkével. Talán ezért van az, hogy karácsonykor még háborúk idején is elcsitulnak a fegyverek, az ellenségeskedések felfüggesztődnek, és mindenki érzi, hogy ilyenkor nem lehet rosszat, emberelleneset tenni.

Karácsonykor ösztönösen keressük a többi ember lelkét, közelebb húzódunk egymáshoz, egymáshoz fordulunk fényért és melegért…, és együtt kelünk szárnyra egy olyan mennyország felé, ahol végre „leránthatjuk magunkról énünket, igazi lényünkbe mutatkozhatunk meg, és a közösségben minden emberrel egyesülhetünk". Ahogyan Zorán énekli csodaszép dalában: „Kell ott fenn egy ország…”

„Nincs is más ünnep, csak a közösségé. A hétköznap az Én-ek nyüzsgése. Az ünnepen csak az isteni létbe emelt emberiség él közösen és együtt” - írja Hamvas Béla. Ezért kell a karácsonyi kisgyermek köré a család, és ezért kellenek a pásztorok, a királyok, de még az állatok is. Mert az ember csak egy nyitott mennyország alatt, csak mások melegével körülvéve érzi jól magát.