Fedd fel a rúnajóslás titkát!

Sírkövek, kardok, urnák

A nagyrészt egyenes vonalakból álló rúnákat úgy alakították ki, hogy kemény felületekre, kőre, fémre, csontra vagy fára véshessék őket. Sírköveken, kardokon, urnákon, páncélzaton és ékszereken éppúgy találkozhatunk velük, mint mindennapos használati tárgyakon, például ládákon vagy csontból faragott játékszereken.

A rúnák száma, nevük és formájuk változó. Az ősgermán rúnaábécé 24 betűből állt, Northumbriában a IX. század elején a rúnaírás 33 betűs angolszász változata élt, de kialakult egy 16 betűs, északi, normann ábécének nevezett formája is. A rúnák jelentését nem könnyű megfejteni.

Runológia

A rúnákkal foglalkozó tudósok, a "runológusok" kezdetben mindenre, amit nem tudtak kisilabizálni, ráfogták, hogy azok "mágikus formák" - és ezt némiképp alátámasztja az a tény, hogy a "rúna" szó suttogva továbbadott "titkot" vagy "rejtélyt" jelent.

Ráadásul bizonyos legendák a rúnákat Odin istennel hozták kapcsolatba, aki, hogy úrrá legyen rajtuk, a dárdáját egy fába szúrta és kilenc napon és éjjelen át arra felakasztva lógott. Ezután meglátta a rúnákat és felfogta őket. Egy költemény azt mesélte el, hogy Odin rúnák vésésével és festésével keltett életre egy akasztófáról alácsüngő holttestet. Ez nekromancia, azaz szellemidézés volt. Odin ugyanis a holtak szellemeitől szeretett volna választ kapni a jövőt firtató kérdéseire.

Mindebből a runológusok azt a következtetést vonták le, hogy a rúnák eredetileg mágikus jelek voltak, a képzett rúnamesterek pedig varázslók.

Mágikus üzenetek

A kutatók többsége napjainkban úgy véli, hogy az észak-európai társadalmak a rúnákat mágikus és nem mágikus közlések hordozóiként egyaránt alkalmazták, így például sírfeliratokként, a tulajdon megjelölésére, azonosítójelként, kereskedői számláknál, rövid üzenetekként, sőt még a "graffitik" formájában is.

Az eddig napvilágra került mintegy 5 ezer rúnafelirat többsége Svédorszgból származik, ahol a viking korban főként a halottak emlékét őrző kövekre rótták őket. Volt, ahol a rúnafeliratokat pogány dolognak tartották, másutt viszont az egyház áldását adta rájuk.

A démonok elűzése

Az angolszász Angliában például az első rúnafeliratos emlékkövek csak a keresztény korban tűntek fel. Teljes hosszában leírva a rúnabetűsor - akárcsak a latin ábécé - a démonok elűzésére szolgált. Nem valószínű azonban, hogy a jeleknek bárminemű varázsereje lett volna. Titokzatosnak is inkább azért találhatták őket, mert viszonylag kevesen tudták róni, illetőleg megérteni őket.