Te is meghallhatod a túlvilági üzeneteket!

A túlvilággal való kapcsolatkeresés hosszú múltra tekint vissza, de a magnetofonok, az erősítők megjelenése után egyre többen állították, hogy elhunytak hangját hallották vissza a felvételekről. Az elektronikus hangjelenség - Electric Voice Phenomena (EVP) - jellemzője, hogy a hangokat nem szándékosan, előre eltervezve veszik fel, hanem azokra a visszahallgatáskor véletlenül bukkannak rá.

Meglepő felfedezés

Friedrich Jürgenson svéd operaénekes és festőművész 1959-ben a nyaralója kertjében a szabadban madárhangokat rögzített a magnetofonján. Amikor a felvételt lejátszotta, ismeretlen svéd és norvég személyek halk hangját, majd a madárhangokról folytatott beszélgetésük foszlányait hallotta. Azt gondolta, hogy valamilyen rádióadást vett föl, de az adott időpontban egyetlen állomás sem sugárzott ilyen témájú műsort.

Később, amikor újra hallott hasonló, megmagyarázhatatlan hangokat, sőt személy szerint neki átadott üzeneteket, rájött, hogy elhunyt rokonai, barátai (szellemei) keresik vele a kapcsolatot. Évekig folytatta kísérleteit, és tapasztalatait könyvben is megjelentette, majd művészi pályafutását feláldozva a hangkutatásnak szentelte az életét.

Hét nap után érkezett a válasz

Sarah Wilson Estep 1982-ben alapította meg az Elektronikus Hangjelenségeket Kutató Amerikai Társaságot. A parapszichológus magnóján keresztül először az 1970-es években próbált kapcsolatot teremteni a túlvilággal. Erre két hetet adott magának: úgy gondolta, ha ennyi idő alatt nem ér el eredményt, akkor felhagy a kísérletezéssel. Öt napig hiába kérdezgette, hogy hallja-e őt bárki is a másvilágon. Aztán arra gondolt, hátha untatja ez a kérdés a szellemeket, úgyhogy arról kezdte faggatni őket, milyen a túlvilág. "A túlvilág szép!" - válaszolta egy ismeretlen hang a hetedik napon.

Styhe nevű szellemirányítója 1977-ben azt üzente neki, a szellemek testük elhagyásakor még nem érzékelik, hogy élnek. Később nagyanyja szellemének hangját, boldog szellemgyerekek erős, érces beszédét rögzítette szalagra. Több szellem bevallotta neki, hogy még a Föld közelében tartózkodik, de társai segítségével bizonyos idő múlva eljut a szellemvilág magasabb síkjaira. Megfigyelte, hogy a rokonok szellemei általában szűkszavúak. Bemutatkozásuk után csak azt üzenik, hogy szeretik és látják földi hozzátartozóikat. 1984-ben az egyiptomi Memphisben, a Beni Hasszán-templomban, a Szfinxnél és a Kheopsz piramisban vett föl szellemhangokat.

A szellemvadászat komoly előkészületeket igényel

Egyik könyvében a parapszichológus azt tanácsolja, hogy lehetőleg sztereó magnóval, fülhallgatóval, hangerősítővel és érzékeny kazettákkal fölfegyverkezve vágjunk neki a szellemhangvadászatnak, de tulajdonképpen bármilyen szalagos-kazettás magnó megfelel az EVP-rögzítés céljára. Jó, ha minden alkalommal teljesen új szalagot használunk, így biztosan nem fordulhat elő, hogy valamilyen rosszul letörölt beszélgetésfoszlányt hallunk. Hat perc alatt tegyünk föl három kérdést, közöttük egy-egy perces szünetet tartva. A kísérletezést csak türelmes, kitartó embereknek ajánlja, mert a visszajátszáskor eleinte általában csak alapzaj, valamiféle moraj hallatszik, és az első érthető üzenet sokszor csak hetek, hónapok múlva érkezik meg odaátról. Szerinte nagyon ritkák a fejhallgató, erősítő nélkül is hallható, világos, úgynevezett A típusú üzenetek.

Érdekes üzenetek

Sarah Estep szellemhang gyűjteményéből származnak többek között az alábbi érdekes megállapítások:

• A mennyország és a pokol nem konkrét fizikai hely, hanem (lelki)állapot.
• Égi mestereink tanítanak meg arra, hogy miként kommunikáljunk a földiekkel.
• A túlvilágon is lehet írni, festeni, komponálni, zenét hallgatni.
• Nálunk mindenki megtalálja a képességének, jellemének megfelelő tevékenységet.
• A szellemek soha nem alszanak.
• A szellemvilág alsó síkjai hidegek, félelmetesek.

A 2003-ban elhunyt Sarah Estep hagyatékát a róla elnevezett alapítvány őrzi.