Mi lesz Veled két év múlva?

Kezedben a kulcs!

Mi lenne, ha ahelyett, hogy innen a jelenünkből előre tekintve elméleteket gyártanánk arról, hogy mit is jelent, egy tükörnek használnánk ezt a dátumot, pontot, fogalmat, amely segít meghatározni az egyetlen dolgot, amit teljességében, és autentikusan meg is határozhatunk: önmagunkat! Ez sem könnyű, sőt olykor tűnhet úgy, mint a világ legnehezebb dolga… de itt a mi Kapunkról van szó, amelyhez valójában csak nekünk van kulcsunk! Tehát a “talány” minden bizonnyal megfejthető! Kik vagyunk? Spirituális lények, vagy “csak” egyszerű emberek? Földreszállt Angyalok, Mesterek, Teremtők vagy a karma ciklusait járó bábuk?

Csöbörből vödörbe?

Évszázadokon, sőt évezredeken keresztül a spirituális élet elkülönült a mindennapi élettől. Megvoltak azok a helyek, időszakok, ahol magunkat kinyithattuk a láthatón és kézzelfoghatón túli világra, hogy onnan egyszercsak visszaérkezzünk a mindennapjainkba, és a túlélésre koncentrálva, gyakorlatiasan és általában inkább nyersen ellássuk testi, lelki szükségleteinket. Ez az elkülönülés a mai napig sok emberben megvan: tanfolyamra, meditálni, jógázni jár, majd a foglalkozás végeztével visszazökken a mindennapi tudatállapotba, ott inkább a “túlélésre” koncentrálva menetel tovább, míg ki nem fárad ez utóbbiban, és ismét egy tanfolyamon, foglalkozáson találja magát, hogy ott egy kicsit megint töltődhessen.

Békából királyfi

Ahhoz, hogy felfedezzük a csodát, mely minden „hétköznapinak“ cimkézett pillanatban ott rejlik nagyon fontos, hogy kitágítsuk tudatunkat, élesítsük érzékszerveinket, kitágítsuk érzékelésünket. Merjünk érezni, mind teljesebben, legyünk kiváncsiak minden pillanatra, hiszen mindegyikben ott vár bennünket egy ajándék, melyet ha kibontunk, rögtön többdimenziós tapasztalattá „spirituálisnak“ cimkézett élménnyé változik. Mint a béka, aki a csók révén (szimbólikusan a szeretettel teli figyelem révén) gyönyörű királyfivá változik.

Ég és Föld összeér

Minden pillanat, minden egyes helyzet, tárgy, élőlény, amely szembejön, egy meghívás arra, hogy kibontsuk azt, hogy minden érzékszervünkkel, - és itt nem csak a fizikaiakra gondolok, hanem a rég elfeledett, szunnyadókra is - felfedezzük annak milyenségét, megismerjük történetét, meghalljuk Énekét. A Lelkünkkel. Így összeérhet Ég és Föld. Fárasztó lenne,  minden pillanatban ott lenni? Kezdetben talán igen, hiszen, elszoktunk tőle… De nézzük csak meg a gyermekeket… Ők minden pillanatban ottvannak. Azzá válnak, amit épp tesznek. Elfáradnak benne? Nem mondanám! Talán 2012 üzenete pontosan ez. Meghalljuk-e a hívást, amely arra szólít, hogy végre kapcsoljuk össze magunkban az Eget és a Földet.