AIDS, HPV és társai...

Ha nem szabsz határt...

Saját törvényünk lehet a meggondolt szexuális kapcsolat, a pillanatnyi vágy feletti önkontroll, a tartós kapcsolatra való törekvés és az az elhatározás, hogy gumi óvszer (kondom) nélkül sohasem lépünk szexuális kapcsolatba, kivéve, ha a több hónapos kapcsolat kiállta az idő próbáját, s kölcsönös és teljes a bizalom. A nemi betegségek lappangási ideje ugyanis különböző, és a megfertőződött talán nem is tudja, hogy hordozója valamelyiknek. Amikor ez kiderül, a partnert, sőt a partner felkutatott partnereit is kezelni kell. Ez elég nehéz feladat, mivel az érintettek sokszor csupán becenévvel tudnak szolgálni, s a házaspároknak sem egyszerű megmagyarázniuk a félrelépésüket. A hormonok tombolása a szervezetben különösen megnehezíti az önkontrollt, főleg tizenéves korban, ezért például a klamidiázis hozzávetőleg 50 százalékukat érinti, s újrafertőződésük is 30 százalék körüli.

A klasszikus nemi betegségek között tartják számon a szifiliszt, a gonorreát, a lágyfekélyt és a nyirokcsomó-fertőzéseket. Mindezeket a kezelőorvos köteles jelenteni az ÁNTSZ-nek. A hatékony és időben megkezdett antibiotikumos kezelés teljes gyógyulást hoz.

Következő összeállításunkban csak azokkal a szexuális úton átvihető fertőzésekkel foglalkozunk, amelyek sokakat érintenek. A legújabb megállapítások szerint azonban számos bélfertőzés is terjedhet anális szexszel, és az orális szex következményeként nem ritkák a szájüregi fertőzések sem.

Húgycső- és méhnyakgyulladás

A férfiak húgycsőgyulladását 50 százalékban, a nők méhnyakgyulladásának jelentős részét a Chlamydia trachomatis baktérium okozza. A fertőzést kiválthatja még a Mycoplasma hominis baktérium, a Trichomonas vaginalis ostoros egysejtű élősködő vagy a Herpes simplex vírus. A klamidiázist okozó baktériumot negyven éve fedezték föl, de napjainkban a fertőzés egyre gyakoribb. A férfiaknál a tünetek 4–28 napon belül jelentkeznek: a vizelést égető érzés kíséri, a pénisz nyílása vörös lehet, és a beszáradt váladék akár össze is „ragaszthatja”. Enyhe, de akár gennyes folyás jelentkezhet a hímvesszőből (reggeli csepp). Húgycsőszűkület, mellékhere-fertőzés a szövődménye, ezt követi a nemzőképesség elvesztése.

A nők többségénél nincs vagy kevés a tünet: csípős érzés vizeléskor, bőségesebb (sárgás, nyákos, gennyes) fehérfolyás, közösüléskor enyhe fájdalom. A tünetek 3-4 hét alatt kezelés nélkül is eltűnnek, de a fertőzés átadható. Szövődménye a petevezeték gyulladása és elzáródása, vagyis meddőség. Antibiotikummal gyógyítható. Általában 20 százalékban kiújul, és hosszabb kezelést igényel. A fertőzést mindkét nemnél kísérheti ízületi gyulladás és a szem kötőhártyájának fertőzése.

A mikoplazmózis alig jár tünetekkel, de szövődményei annál jelentősebbek. A baktériumok jelen vannak a szervezet rendes baktériumflórájában, s csak akkor okoznak bajt, ha annak egyensúlya megbomlik. A férfiaknál csupán egy-egy „reggeli csepp”, nőknél kissé bővebb folyás vagy vizeletürítéskor égő érzés jelentkezik. Az esetek 40 százalékában nincs tünet. Nőgyógyászati ellenőrzéskor vagy az urológián derül ki, hogy fertőzésről van szó. Antibiotikumokkal jól gyógyítható. Szövődménye lehet húgycsőgyulladás, dülmirigy- és mellékhere-gyulladás, a nemzőképesség elvesztése; nőknél hüvely-, méhnyak-, Bartholin-mirigy- és petevezeték-gyulladás, sőt meddőség is. Szerepe lehet az ismétlődő vetélésekben és az újszülött fertőzésében.

Az orvostudomány a mikoplazmákat okozó baktériumot sem ismeri régóta, de a fertőzöttek száma emelkedik, szerepük tisztázása előtérben van. A trichomoniázis nagyon gyakran társul más nemi betegséggel. Fertőzhet akár a WC-ülőke vagy a nedves törülköző is. Kellemetlen betegség, de nem jár súlyos következményekkel. A férfiak tünetei: enyhe, világos színű folyás a húgycsőből, esetleg húgycsőgyulladás. Ha nem kezelik, a fertőzés elérheti a prosztatát és a húgyhólyagot is, és nagyon ritkán sebessé válhat a makk. A nők tünetei: hüvelygyulladás, híg, habos, zöldes, bőséges és bűzös folyás. Havi vérzést követően gyakoribb. Gyógyszeresen (tablettával és hüvelykúppal) jól kezelhető.

A Herpes simplex vírus I. típusa a száj környékén, II. típusa a nemi szervek és a végbélnyílás körül okoz hólyagos fertőzést, de mindkettő képes megbetegíteni a másik fő területét is. A vírus a nyálkahártyákon keresztül, a spermával, a méhnyakon is átjuthat, úgy, hogy esetleg tüneteket sem okoz. Igen gyakori, és nem gyógyítható, a herpeszvírusok nem űzhetők ki a szervezetből.

Az első fertőződés még gyermekkorban bekövetkezhet (herpeszes által adott puszitól). A fertőződés után 4–7 nappal viszketés, égő fájdalom kíséretében apró hólyagok jelennek meg az érintett területen. Kifakadásuk után 10 nappal pörkösödnek. Ahol a vírus a szervezetbe hatolt, az ahhoz a területhez tartozó idegdúcokban meglapul, és változó időközönként újra tüneteket okoz. Első megfertőződéskor 20, a következőknél 12 napig fertőz. Különösen veszélyes újszülöttekre, mert agyhártya- vagy agyvelőgyulladást okozhat (halálozási aránya 50 százalék). Felnőttkorban is kiválthat agyhártyagyulladást. Férfiakon a herpesz kialakulhat a hímvessző bármely részén, a fitymán; nőknél a külső nemi szerveken, a hüvelyben és a méhnyakon. Mindkét nemnél a végbéltájon, a végbélben. A medence idegei szintén megbetegedhetnek, férfiaknál impotenciát okozhat. Gyógyítása csak tüneti, a vírus szaporodását antivirális szerekkel, kenőcsökkel lehet lassítani.

Szemölcsök

A ma ismert 120 papillomavírus többsége csupán ártalmatlan szemölcsöket okoz. Veszélyes a genitális szemölcsöt – hegyes függölyt – okozó és az a 15, amely bizonyosan szerepet játszik a méhnyakrák kialakulásában, amelyben évente 600 nő hal meg hazánkban. A humán papillomavírus terjedése a szabados szexszel és a szexturizmussal világszerte növekszik. A 16–19 éves lányok 66 százaléka fertőzött. A hegyes függöly megjelenése a fertőződést követő 1–8 hónap, illetve sokszor csak évek múltán jelzi a bajt. A növedékek (kondilomák) kezdetben apró, rózsaszín vagy szürkés szövetszaporulatok, csúnyák, viszketnek, kocsányossá válnak, és gyorsan nőnek, akár karfiolrózsa nagyságúra is. Férfiaknál a makkon, a fitymán, a herezacskón, nőknél a gáton, a kis- és nagyajkak belső felszínén, a hüvelybemenetnél, a méhszáj nyálkahártyáján és mindkét nemnél a végbélnyílás redőiben telepszenek meg. Kenet, méhnyakvizsgálat és ecetsavpróba mutatja ki a fertőzést, még szabad szemmel nem látható állapotban. Ha a vírus a férfi húgycsövében rejtőzködik, észrevétlen, de állandó fertőzőforrássá válik. Várandós asszony megfertőződésekor tovább adja azt magzatának, és a gégefőn kialakuló burjánzó gócok az újszülött fulladását okozhatják.

A szemölcsök kezelése hosszadalmas, és sokszor sikertelen. Eltávolíthatók lézerrel, fagyasztással, kimetszéssel, ecseteléssel, és ígéretes a védőoltás. A méhnyakról kúp formájú kimetszéssel távolítják el, ezzel megszakad a rák burjánzási lehetősége, ha még nem szóródott szét a szervezetben. Az időben történő felismeréshez rendszeres nőgyógyászati ellenőrzés, kenet- és méhnyakvizsgálat szükséges. A férfiaknál a körülmetélés hozhat megelőzően jó eredményt, mivel a vírusok a fityma alatti nedves közegben jól szaporodnak.

AIDS

A szerzett immunhiányos szindrómát (AIDS) két HIV-vírus okozza, amelyek megtalálhatók a megfertőződöttek vérében, ondójában, hüvelyi váladékában, agy-gerincvelői folyadékában, az anyatejben, és sokkal kisebb koncentrációban kimutatható a nyálban, a könnyben, a vizeletben is. A vírusok behatolnak a T-limfocitákba, és genetikai állományukat beépítik a fertőzött fehérvérsejt DNS-láncába. A beépült vírusok újraképződnek, szétfeszítik a fehérvérsejtet, kiszabadulva újabb sejteket pusztítanak el. A HIV-fertőzés első néhány hónapjában a beteg elveszíti T-limfocitáinak 40-50 százalékát. A szervezet ellenálló képessége még az opportunista (normál immunrendszer mellett súlyos betegséget nem okozó) fertőzésekkel szemben sem lesz elegendő, és jelentősen növekszik a rákos sejtek száma.

Néhány héttel a megfertőződést követően jelentkeznek a HIV-fertőzés tünetei: láz, kiütések, megnagyobbodott nyirokcsomók, rossz közérzet, majd ezek a panaszok a duzzadt nyirokcsomók kivételével megszűnnek, s akár évekig sem jelentkeznek. A beteg rövid időn belül fertőzővé válik. A továbbiakban változóan megjelenő láz, kimerültség, visszatérő hasmenések, vérszegénység, szájpenész és fogyás jelentkezhet. A vírus sok millió megfertőződöttnél „alvó” állapotban marad, akik fertőznek, de maguk nem betegszenek meg AIDS-ben. A vírussal való újabb találkozás, mindenféle fertőzés, ami az immunrendszert védekezésre serkenti, fölébresztheti az „alvó” vírusokat. Amikor egy speciális fehérvérsejt szám (CD4) szintje mikroliterenként 200 alá csökken, a beteg minden fertőzéssel szemben védtelenné válik. Az AIDS tünetei: Candida gombás fertőzés a szájüregben, a hüvelyben, a nyelőcsőben, Pneumocytis carinii gomba okozta tüdőgyulladás, gyomor-bélrendszeri fertőzések, tuberkulózis, Kaposi-szarkóma (a bőr vörös-bíborszínű daganata), méhnyak- és végbélrák, valamint különféle baktérium-, gomba- és vírusfertőzések.

A betegek vírusellenes gyógyszerekkel, az opportunista fertőzések megelőzésével és kezelésével évekig életben tarthatók, de a betegség ma még nem gyógyítható. A szexuálisan (is) terjedő betegségek nagyon sok veszélyt rejtenek magukban, de többségük kikezelhető. A fertőzést követően minél korábban kezdődik a kezelés, annál jobbak az eredmények, és annál ritkábban kell számolni a következményes szövődményekkel, betegségekkel. A rendszeres nőgyógyászati ellenőrzés néhány rejtett vagy tünet nélküli fertőzésre is fényt derít.