A nemi betegségeket baktériumok, paraziták, gombák vagy vírusok okozhatják. A nemi szerveken szinte mindig kiváltanak tüneteket, s közülük néhány az egész szervezetben szétszóródva okoz betegséget. A tünetek erősségétől függetlenül mindegyik fertőz!
Ha nem szabsz határt...
Saját törvényünk lehet a meggondolt szexuális kapcsolat, a pillanatnyi
vágy feletti önkontroll, a tartós kapcsolatra való törekvés és az az
elhatározás, hogy gumi óvszer (kondom) nélkül sohasem lépünk szexuális
kapcsolatba, kivéve, ha a több hónapos kapcsolat kiállta az idő
próbáját, s kölcsönös és teljes a bizalom. A nemi betegségek lappangási
ideje ugyanis különböző, és a megfertőződött talán nem is tudja, hogy
hordozója valamelyiknek. Amikor ez kiderül, a partnert, sőt a partner
felkutatott partnereit is kezelni kell. Ez elég nehéz feladat, mivel az
érintettek sokszor csupán becenévvel tudnak szolgálni, s a
házaspároknak sem egyszerű megmagyarázniuk a félrelépésüket. A hormonok
tombolása a szervezetben különösen megnehezíti az önkontrollt, főleg
tizenéves korban, ezért például a klamidiázis hozzávetőleg 50
százalékukat érinti, s újrafertőződésük is 30 százalék körüli.
A klasszikus nemi betegségek között tartják számon a szifiliszt, a
gonorreát, a lágyfekélyt és a nyirokcsomó-fertőzéseket. Mindezeket a
kezelőorvos köteles jelenteni az ÁNTSZ-nek. A hatékony és időben
megkezdett antibiotikumos kezelés teljes gyógyulást hoz.
Következő összeállításunkban csak azokkal a szexuális úton átvihető
fertőzésekkel foglalkozunk, amelyek sokakat érintenek. A legújabb
megállapítások szerint azonban számos bélfertőzés is terjedhet anális
szexszel, és az orális szex következményeként nem ritkák a szájüregi
fertőzések sem.
.jpg)
Húgycső- és méhnyakgyulladás
A férfiak húgycsőgyulladását 50 százalékban, a nők méhnyakgyulladásának
jelentős részét a Chlamydia trachomatis baktérium okozza. A fertőzést
kiválthatja még a Mycoplasma hominis baktérium, a Trichomonas vaginalis
ostoros egysejtű élősködő vagy a Herpes simplex vírus.
A klamidiázist okozó baktériumot negyven éve fedezték föl, de
napjainkban a fertőzés egyre gyakoribb. A férfiaknál a tünetek 4–28
napon belül jelentkeznek: a vizelést égető érzés kíséri, a pénisz
nyílása vörös lehet, és a beszáradt váladék akár össze is
„ragaszthatja”. Enyhe, de akár gennyes folyás jelentkezhet a
hímvesszőből (reggeli csepp). Húgycsőszűkület, mellékhere-fertőzés a
szövődménye, ezt követi a nemzőképesség elvesztése.
A nők többségénél nincs vagy kevés a tünet: csípős érzés vizeléskor,
bőségesebb (sárgás, nyákos, gennyes) fehérfolyás, közösüléskor enyhe
fájdalom. A tünetek 3-4 hét alatt kezelés nélkül is eltűnnek, de a
fertőzés átadható. Szövődménye a petevezeték gyulladása és elzáródása,
vagyis meddőség. Antibiotikummal gyógyítható. Általában 20 százalékban
kiújul, és hosszabb kezelést igényel.
A fertőzést mindkét nemnél kísérheti ízületi gyulladás és a szem
kötőhártyájának fertőzése.
A mikoplazmózis alig jár tünetekkel, de szövődményei annál
jelentősebbek. A baktériumok jelen vannak a szervezet rendes
baktériumflórájában, s csak akkor okoznak bajt, ha annak egyensúlya
megbomlik. A férfiaknál csupán egy-egy „reggeli csepp”, nőknél kissé
bővebb folyás vagy vizeletürítéskor égő érzés jelentkezik. Az esetek 40
százalékában nincs tünet. Nőgyógyászati ellenőrzéskor vagy az urológián
derül ki, hogy fertőzésről van szó. Antibiotikumokkal jól gyógyítható.
Szövődménye lehet húgycsőgyulladás, dülmirigy- és mellékhere-gyulladás,
a nemzőképesség elvesztése; nőknél hüvely-, méhnyak-, Bartholin-mirigy-
és petevezeték-gyulladás, sőt meddőség is. Szerepe lehet az ismétlődő
vetélésekben és az újszülött fertőzésében.
Az orvostudomány a mikoplazmákat okozó baktériumot sem ismeri régóta,
de a fertőzöttek száma emelkedik, szerepük tisztázása előtérben van.
A trichomoniázis nagyon gyakran társul más nemi betegséggel. Fertőzhet
akár a WC-ülőke vagy a nedves törülköző is. Kellemetlen betegség, de
nem jár súlyos következményekkel. A férfiak tünetei: enyhe, világos
színű folyás a húgycsőből, esetleg húgycsőgyulladás. Ha nem kezelik, a
fertőzés elérheti a prosztatát és a húgyhólyagot is, és nagyon ritkán
sebessé válhat a makk. A nők tünetei: hüvelygyulladás, híg, habos,
zöldes, bőséges és bűzös folyás. Havi vérzést követően gyakoribb.
Gyógyszeresen (tablettával és hüvelykúppal) jól kezelhető.
.jpg)
A Herpes simplex vírus I. típusa a száj környékén, II. típusa a nemi
szervek és a végbélnyílás körül okoz hólyagos fertőzést, de mindkettő
képes megbetegíteni a másik fő területét is. A vírus a nyálkahártyákon
keresztül, a spermával, a méhnyakon is átjuthat, úgy, hogy esetleg
tüneteket sem okoz. Igen gyakori, és nem gyógyítható, a herpeszvírusok
nem űzhetők ki a szervezetből.
Az első fertőződés még gyermekkorban bekövetkezhet (herpeszes által
adott puszitól). A fertőződés után 4–7 nappal viszketés, égő fájdalom
kíséretében apró hólyagok jelennek meg az érintett területen.
Kifakadásuk után 10 nappal pörkösödnek. Ahol a vírus a szervezetbe
hatolt, az ahhoz a területhez tartozó idegdúcokban meglapul, és változó
időközönként újra tüneteket okoz. Első megfertőződéskor 20, a
következőknél 12 napig fertőz. Különösen veszélyes újszülöttekre, mert
agyhártya- vagy agyvelőgyulladást okozhat (halálozási aránya 50
százalék). Felnőttkorban is kiválthat agyhártyagyulladást. Férfiakon a
herpesz kialakulhat a hímvessző bármely részén, a fitymán; nőknél a
külső nemi szerveken, a hüvelyben és a méhnyakon. Mindkét nemnél a
végbéltájon, a végbélben. A medence idegei szintén megbetegedhetnek,
férfiaknál impotenciát okozhat.
Gyógyítása csak tüneti, a vírus szaporodását antivirális szerekkel,
kenőcsökkel lehet lassítani.
Szemölcsök
A ma ismert 120 papillomavírus többsége csupán ártalmatlan szemölcsöket
okoz. Veszélyes a genitális szemölcsöt – hegyes függölyt – okozó és az
a 15, amely bizonyosan szerepet játszik a méhnyakrák kialakulásában,
amelyben évente 600 nő hal meg hazánkban. A humán papillomavírus terjedése a szabados szexszel és a szexturizmussal világszerte
növekszik. A 16–19 éves lányok 66 százaléka fertőzött.
A hegyes függöly megjelenése a fertőződést követő 1–8 hónap, illetve
sokszor csak évek múltán jelzi a bajt. A növedékek (kondilomák)
kezdetben apró, rózsaszín vagy szürkés szövetszaporulatok, csúnyák,
viszketnek, kocsányossá válnak, és gyorsan nőnek, akár karfiolrózsa
nagyságúra is. Férfiaknál a makkon, a fitymán, a herezacskón, nőknél a
gáton, a kis- és nagyajkak belső felszínén, a hüvelybemenetnél, a
méhszáj nyálkahártyáján és mindkét nemnél a végbélnyílás redőiben
telepszenek meg. Kenet, méhnyakvizsgálat és ecetsavpróba mutatja ki a
fertőzést, még szabad szemmel nem látható állapotban. Ha a vírus a
férfi húgycsövében rejtőzködik, észrevétlen, de állandó fertőzőforrássá
válik. Várandós asszony megfertőződésekor tovább adja azt magzatának,
és a gégefőn kialakuló burjánzó gócok az újszülött fulladását
okozhatják.
A szemölcsök kezelése hosszadalmas, és sokszor sikertelen.
Eltávolíthatók lézerrel, fagyasztással, kimetszéssel, ecseteléssel, és
ígéretes a védőoltás. A méhnyakról kúp formájú kimetszéssel távolítják
el, ezzel megszakad a rák burjánzási lehetősége, ha még nem szóródott
szét a szervezetben. Az időben történő felismeréshez rendszeres
nőgyógyászati ellenőrzés, kenet- és méhnyakvizsgálat szükséges. A
férfiaknál a körülmetélés hozhat megelőzően jó eredményt, mivel a
vírusok a fityma alatti nedves közegben jól szaporodnak.
.jpg)
AIDS
A szerzett immunhiányos szindrómát (AIDS) két HIV-vírus okozza, amelyek
megtalálhatók a megfertőződöttek vérében, ondójában, hüvelyi
váladékában, agy-gerincvelői folyadékában, az anyatejben, és sokkal
kisebb koncentrációban kimutatható a nyálban, a könnyben, a vizeletben
is. A vírusok behatolnak a T-limfocitákba, és genetikai állományukat
beépítik a fertőzött fehérvérsejt DNS-láncába. A beépült vírusok
újraképződnek, szétfeszítik a fehérvérsejtet, kiszabadulva újabb
sejteket pusztítanak el. A HIV-fertőzés első néhány hónapjában a beteg
elveszíti T-limfocitáinak 40-50 százalékát. A szervezet ellenálló
képessége még az opportunista (normál immunrendszer mellett súlyos
betegséget nem okozó) fertőzésekkel szemben sem lesz elegendő, és
jelentősen növekszik a rákos sejtek száma.
Néhány héttel a megfertőződést követően jelentkeznek a HIV-fertőzés
tünetei: láz, kiütések, megnagyobbodott nyirokcsomók, rossz közérzet,
majd ezek a panaszok a duzzadt nyirokcsomók kivételével megszűnnek, s
akár évekig sem jelentkeznek. A beteg rövid időn belül fertőzővé válik.
A továbbiakban változóan megjelenő láz, kimerültség, visszatérő
hasmenések, vérszegénység, szájpenész és fogyás jelentkezhet. A vírus
sok millió megfertőződöttnél „alvó” állapotban marad, akik fertőznek,
de maguk nem betegszenek meg AIDS-ben. A vírussal való újabb
találkozás, mindenféle fertőzés, ami az immunrendszert védekezésre
serkenti, fölébresztheti az „alvó” vírusokat. Amikor egy speciális
fehérvérsejt szám (CD4) szintje mikroliterenként 200 alá csökken, a
beteg minden fertőzéssel szemben védtelenné válik. Az AIDS tünetei:
Candida gombás fertőzés a szájüregben, a hüvelyben, a nyelőcsőben,
Pneumocytis carinii gomba okozta tüdőgyulladás, gyomor-bélrendszeri
fertőzések, tuberkulózis, Kaposi-szarkóma (a bőr vörös-bíborszínű
daganata), méhnyak- és végbélrák, valamint különféle baktérium-, gomba-
és vírusfertőzések.
A betegek vírusellenes gyógyszerekkel, az opportunista fertőzések
megelőzésével és kezelésével évekig életben tarthatók, de a betegség ma
még nem gyógyítható.
A szexuálisan (is) terjedő betegségek nagyon sok veszélyt rejtenek
magukban, de többségük kikezelhető. A fertőzést követően minél korábban
kezdődik a kezelés, annál jobbak az eredmények, és annál ritkábban kell
számolni a következményes szövődményekkel, betegségekkel. A rendszeres
nőgyógyászati ellenőrzés néhány rejtett vagy tünet nélküli fertőzésre
is fényt derít.