Meridiánok és az ötelem-tan

Abból indul ki, hogy az ember a természet szerves része, s követnie kell annak törvényeit, mert csakis így lehet harmóniában környezetével, s így állhat fent az egyensúly közte s a között a világ között, amelyben él. A természet egyik alaptörvényének a ciklikusságot, az örök körforgást tartja, amely felöleli az éjszakák és nappalok, az évszakok váltakozását, a Hold ciklikus változásait, a bolygók és a csillagok mozgását s az emberi élet nagy körforgását: a születés és a halál misztériumát.

A meridiánok

Vannak bizonyos kozmikus minőségek is, amelyeket legjobban az évszakokon keresztül érthetünk meg. A kozmikus minőségekhez más és más, speciális és jellegzetes energiák tartoznak, amelyek a földi életet - így természetesen az emberét is - alapvetően befolyásolják (például tavasszal levelek nőnek a fákon, ősszel lehullanak).
Mindegyik típusú energiára vannak jelátviteli adóvevőink és csatornáink, ezeket hívjuk meridiánnak - ezek egyszerre antennák és csatornák is.

A kozmikus minőségekhez tartozó speciális energiák tehát a meridiánokon keresztül kapcsolnak minket össze a külvilággal, a kozmosszal, ám nem folyamatosan áramlanak, hanem periodikus váltakozásban jelennek meg. Ha a meridiánjaink jól működnek, akkor az energiaáramlás bennük megfelelő, és egyben biztosítják is a részvételünket a világ eseményeiben.

A nyugati típusú gondolkodás számára az egyik legnehezebb dolog annak megértése, hogy a meridiánok nem valamiféle független és önálló csatornák, amelyeket folyamatosan fel kell tölteni, hogy a szervezetünk jól működjék. Épp ellenkezőleg: a testünkben húzódó meridiánok az univerzumnak is részei, bennük az energiaáramlást nem szükséges külön "biztosítani", hacsak valamiféle blokkok nem akadályozák meg a természetes és eredendő áramlást.

A tradicionális kínai orvoslástanban a meridiánokat aszerint különböztetik meg, hogy bennük milyen típusú energia áramlik. Bár a nevük eredetileg nem kötődött szervekhez, a nyugati orvostudományba így kerültek be, s így beszélünk vese-húgyhólyag-meridiánról, vastagbél-meridiánról, és így tovább. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy e meridiánoknak pusztán annyi a szerepük, hogy a "hozzájuk tartozó" szerv egészségét biztosítsák!

Az egyes meridiánokhoz tartozó szervek lényegében nagykövetségnek tekinthetők, amelyek jelképezik ugyan a meridiánt, de annak működése nem függ tőlük. Bár a bennük keringő energia az adott szerv számára kiemelt jelentőségű, legalább olyan lényeges, hogy a meridiánok és a bennük áramló energia a világban való részvételünk feltételeit is jelentik. Minél több akadály kerül az energiaáramlás útjába, annál kevesebb energia áramlik át a testünkön, s annál kevésbé vagyunk képesek részt venni a világ dolgaiban - ez pedig maga a betegség. A gyógyító feladata tehát nem az energiacsatornák "feltöltése", hanem a természetes és eredendő energiaáramlás útjába került akadályok (blokkok) elhárítása, felszámolása.

Az öt elem

Az évszakok ciklikus váltakozása adhatja a megértés kulcsát az öt elem tanához is, melyet az eredeti kínai kifejezés helyes fordításaként szokás öt mozzanat vagy öt fázis tanának is nevezni. Az öt elem a Fa, a Tűz, a Föld, a Fém és a Víz. Mivel e fogalmak lényegükben térnek el a szavak hagyományos jelentéstartalmától, s az egyes fázisok megkülönböztetésére szolgálnak, nagy kezdőbetűvel írják őket. Ezek mindegyike valamelyik évszakhoz és az emberi test valamelyik szervéhez kapcsolódik. A tradicionális kínai gyógyítási rendszerben a világegyetem és az ember összhangja az öt elem működésére vezethető vissza. Ezek az elemek egymással kiegészítő és segítő viszonyban is lehetnek - ez az egészség állapota, de le is ronthatják egymás hatását, sőt szemben is állhatnak egymással - ez a betegség.

Az öt elem körforgása

Két ciklus illusztrálja az elemek egymásra hatását. (Bár az egyes elemek közötti kapcsolat első pillantásra némileg naivnak tűnik, képletesen értelmezve valódi összefüggésekre mutatnak rá.) Az egyikben, amelyet a teremtés vagy a keletkezés ciklusának neveznek, minden elem kitermeli vagy megteremti a következőt: a Fa a Tüzet, a Tűz a Földet, a Föld a Fémet, a Fém a Vizet, a Víz pedig a Fát, majd újra kezdődik a ciklus. A másik a "megsemmisítés" vagy uralás ciklusa, amelyben minden elem megsemmisíti, illetve magába olvasztja az őt követő második elemet.

Így a Tűz megsemmisíti a Fémet, a Fém a Fát, a Fa magába szívja a Vizet, a Víz eloltja a Tüzet, a Tűz megolvasztja a Fémet, és a ciklus megint újra kezdődik. Minden emberre jellemző egy elem, mely a domináns eleme. Ez nemcsak az élethez való viszonyulását, jellemző személyiségjegyeit határozza meg, hanem táplálkozási szokásait és bizonyos betegségekre való hajlamát is. Ez visszafelé is működik: a betegségek jellegéből és lefolyásából következtetni lehet a személy domináns elemére (mely nem feltétlenül azonos a születési időszakára jellemző elemmel!), ezáltal pedig arra is, hol és hogyan érdemes megközelíteni a betegséget; ezért olyan fontos alkotórésze a tradicionális kínai orvoslástannak az ötelem-tan.