Egy életünk, egy halálunk?

Tudományos bizonyítása megkezdődött

Az elmúlt évtizedekben elkezdődött a reinkarnációs emlékek tudományos ellenőrzése, és ezek a vizsgálatok arra az eredményre vezettek, hogy a lélekvándorlás több mint egy egzotikus elképzelés… A néhány éve elhunyt Dr. Ian Stevenson, aki a pszichiátria doktora, illetve a Virginiai Egyetem Tanszékének vezetője volt, és akit ma a reinkarnáció-kutatás meghatározó úttörőjeként tartanak számon, több száz szakirányú cikkel és tanulmánnyal alapozta meg tudományos hitelét. Az ötvenes évek elején az a kérdés kezdte el foglalkoztatni, hogy megmarad-e valami az ember személyiségéből a fizikai halála után. Olyan tudományos módszer után kutatott, amellyel el lehet dönteni, hogy létezhet-e az emberi psziché a testtől függetlenül is. Elkezdett bizonyítékokat gyűjteni, amelyek a paranormális jelenségek létét támasztják alá.

Gyermekek beszámolóira lett figyelmes

1960-ban figyelt fel a gyermekek előző életeikre történő visszaemlékezésének jelenségére, és módszeres vizsgálatba kezdett. Negyven évet töltött azzal, hogy tökéletesítsen egy olyan módszert, amelynek segítségével tudományos igénnyel ellenőrizhetők a gyermekek előző életből származó spontán emlékei. (Magyarul Carol Bowman Visszatérés a mennyekből és Tom Shroder Visszatérő lelkek című könyvei tájékoztatnak Stevenson munkásságáról. - a szerk.)

Dr. Stevenson ezer reinkarnációval kapcsolatos esetet vizsgált meg, melyekben egy-egy gyermek elegendő részlettel és adattal szolgált előző életéről ahhoz, hogy azonosítani lehessen azt az elhunyt személyt, akit a gyermek korábbi önmagaként nevezett meg. A gyermek információi alapján Stevenson felkutatta az elhunyt családját és barátait, majd szembesítette a gyermek állításait, viselkedését vagy fizikai tüneteit a hozzátartozóktól kapott beszámolókkal. Az ezer eset közül majdnem mindegyikben közvetlen összefüggést talált a gyermek emlékei és az elhunyt élete között. Érdekes, hogy az esetek ugyanolyan arányban fordultak elő a reinkarnációt valló és az azt tagadó családokban.

Kutatása szokatlanul alapos volt

Stenvenson e témakörben szokatlanul alapos és tárgyszerű könyvei arra kínálnak lehetőséget a nyugati olvasók számára, hogy olyan módon gondolják át a reinkarnáció témáját, hogy közben nem adják fel az ésszerűségbe, illetve a tudományba vetett hitüket.

Sokaknak fogalmuk sincs róla, hogy a tudós milyen alapos munkát végtett kutatásai során. Munkájának középpontjában az interjú állt - ehhez tudnunk kell, hogy a személyes kikérdezés technikájának elismert szakértőjeként tartották számon. A lehető legtöbb szemtanúval külön-külön interjút készített, a végén pedig összehasonlította az eredményeket. A koronatanúkhoz rendszeresen visszatért, hogy lássa, mennyire következetesen tartanak ki eredeti állításaik mellett.

Amikor Dr. Stevenson elkezdett feltárni egy estet, mindig ú kereste meg a gyermeket és szüleiket otthonukban, nem pedig azok mentek el hozzá. Kikérdezte a gyermeket és mindenki mást, aki közel állt hozzá. Feljegyezte és több szemtanú beszámolója alapján ellenőrizte a gyermek összes kijelentését és viselkedési jellegzetességeit. Ezt követően hívatlanul és váratlanul beállított a korábbi személyiség lakóhelyére, ahol újabb részletes interjúkat készített. Minden apró részletet feljegyzett az elhunyt személy életéről, halálának körülményeiről, majd összevetette azokat a gyermek kijelentésével és viselkedésével.

Nem talált más lehetséges magyarázatot

Ahogy továbbhaladt az adatok gyűjtésében, Dr. Stevenson minden lehetséges, a reinkarnációtól eltérő magyarázatot is alaposan áttanulmányozott a gyermek állításaira és viselkedésére vonatkozóan. Esetleírásában beszámolt az összes létező adatról, és ismertette a „nyomozás” folyamatát. A legtöbb esetben az egyetlen fennmaradó magyarázat a reinkarnáció maradt!

Dr. Stevenson gyakran hangsúlyozta, hogy nem kíván bizonyítani semmit sem. Célja az volt, hogy az eseteivel kapcsolatban a legjobb minőségű és a lehető legobjektívebb bizonyítékokat szolgáltathassa.

A következtetések levonását pedig minden esetben az olvasóira bízta. Dr. Harold Lief egy pszichiátriai folyóiratban így írt róla: "Dr. Stevenson vagy valami kolosszális hibát követett, vagy pedig úgy fogják ismerni, mint a huszadik század Galileóját."