Teremtő képzelet, vagy öncélú mágia?

Azt nevezzük önzőnek és öncélúnak, aki kiemeli magát ebből, és a kis én fals szabadságtudatában él. Amikor ebben az elszakadtságban akar stabilitást, erőt és hatalmat szerezni, voltaképpen a lét egységének leszakadt állapotát erősíti. Lényegében ki lehet jelenteni, hogy a különlétet erősítő mindenféle mágikus befolyás a fekete mágia tárgykörébe tartozik.

Lehet, hogy mindenekelőtt nem árt jobban körülírni, mit is jelent az a szó, hogy mágia...

A mágia valójában világszülő erő, a képalkotó képesség csodája. A magyar nyelv metafizikailag tudja, hogy a világteremtés mágikus aktus, és az imaginációban bomlik ki. Például azt mondjuk valamire, hogy ki van képezve, képessége van hozzá, tehát van képe, látomása a dologról. Ahhoz ugyanis, hogy az akarat működésbe lépjen, a látványalkotó erőt, a képességet kell felkelteni. Tradicionálisan a mágiának két formája van, az egyik az isteni akarat kifürkészésére irányul, a másik pedig az isteni akaratba való beleavatkozásról szól. Az elsőről el lehet mondani, hogy alapjában véve ártatlan dolog, persze ez is okozhat nagyon nagy bajokat, ha valaki ezt nem tiszta alapról végzi. A tarot, a Ji King, az asztrológia és a kabbala különféle jóslási technikái mind azt fürkészik, hogy miképpen tudunk beleilleszkedni a világegyetem rendjébe.

Az már kockázatosabb vállalkozás, ha az ember beleavatkozik a nagy rendbe. Ott kell eléggé tisztának lennie, mert különben végzetes hibákat követhet el. Minél több akarati mozzanatot tesz bele valaki egy ilyen dologba, annál magasabb tudatossági szinten kell tartózkodnia, hogy lásson minden következményt. Mágusnak eredetileg azt a méd, perzsa papot hívták, aki tudta a dolgok kezdetét, kibontakozását, meghalását, és ezért képes volt uralni is ezeket a folyamatokat. Ehhez képest amit mi általános szinten a mágiához sorolunk, az ennek infantilis szintje. Ma nagyon sok dolgot legálisnak gondolunk. Divat lett a mágia, a vizualizáció, a képességek, a képiségek felkeltése.

Mi a véleménye például arról, ha valaki a teremtő képzeletét használja arra, hogy önmagának jobb életfeltételeket teremtsen? Ezt kétségkívül a "kis én" érdekében, saját maga miatt teszi. Ez esetleg már fekete mágiának tekinthető?

Minden technika lehet pozitív, mert az eszköznek önmagában nincsen előjele, azt mi tesszük hozzá. Pozitív ember esetében az említett módszer is pozitív, s az egyén üdvterve szempontjából indokolt lehet az is, ha valaki ilyen megoldásokhoz folyamodik. Ezek a különféle technikák abban az esetben rosszak, ha egy olyan mája tudatszintet fixálnak, melyet az egyénnek már meg kellett volna haladnia.

Buddha is azt mondta, ha már kiértél csónakoddal a túlsó partra, a csónakot ne cipeld tovább a hátadon. Leginkább is azt kell tudnunk, hogy a mágia jellegét elsősorban az adja meg, ki milyen alapra helyezte az életét. Hogy általa valóban léttisztító erőket működtet-e életében, vagy pedig csak a különlét tudatát, az önzését erősíti. Utóbbi esetben minden visszájára fordul, füstté és sötétséggé válik. Éppen ezért csak annak a mágiának van értelme, ami emel, ami az ember tudatszintjét tágítja. Ha bármiféle vizualizációs technika segít ebben, akkor lehet élni velük. Nem tilos, de véleményem szerint nagyon kevés az esély arra, hogy a kiképzetlen, mester nélkül maradt bűvészinasnak súgnak annyit, hogy a szellemet, amit kibocsát a palackból, le is tudja fogni. Azt nevezem bűvészinasnak, aki a világátalakító erőket már fel tudja kelteni, de a folyamatok felett elveszíti az uralmát, és a következményeket nem tudja kontrollálni.

A végleges rendtörvény sokezer faktorából csak néhányat lát át, tudatlanul avatkozik bele egy világfolyamatba. Fekete mágiáról egyébként éppen akkor beszélhetünk, hogyha valaki a tudatszintjét meghaladó erőkkel manipulál. Érdemes arra gondolni, hogy ebből a szempontból milyen passzív volt Jézus vagy Buddha. Jézus a csodákat a legmellékesebben végezte, s igazából nem akarta ezeket. Pontosan tudta, hogy tönkre lehet tenni az embert egy olyan pályakorrekcióval, amire tudatában még nem érett meg. Ezért mondom, hogy elsősorban tudatállapotunkban kell felérni egy magasabb szintre, ahol lényünk valódi vágyai már mindenféle sajátos praktikák nélkül valósulhatnak meg. A vizualizáció, a mágia, a rendkívüli erők felkeltése általában csak valamilyen részleges dologra ható egyszeri aktus, s ezért csak pótcselekvés lehet ahhoz képest, mint amikor valaki beindít életében egy rendszeres léttisztító folyamatot. Véleményem szerint egy realizációs útra van szükségünk ahhoz, hogy hosszú távon tudjuk megoldani életünket.

Mit ért az alatt, hogy realizációs út?

Egy olyan meditációs folyamat, ami segít tudatosítani, hogy - amint Hamvas Béla mondja - az emberi lény származása isteni, és az ember legfontosabb dolga, hogy ezt az isteni azonosságot önmagában helyreállítsa. Különösen három bevált módszer létezik erre: a jóga, a keresztény kontempláció és a zen, vagyis az üresség-meditáció. Ezek a szellemi böjt és méregtelenítés eszközei. Azt is kijelenthetjük, hogy a végső tisztaság szempontjából minden mágia, még a fehér mágia is magában hordoz valamennyi sötét elemet. Aki elérkezett az igazán tisztult, bóddhiszatva-tudatfokozatra, az nem végez többé sem fehér, sem fekete mágiát, mert az ő élete mint egy mágia, mint egy imagináció jelenik meg.

Az ilyen ember már a puszta jelenvalóságával léttisztító erőket indít be. Valójában maga az ima a legtökéletesebb, a lét eredeti egysége felé vivő fehér mágia és a leghatékonyabb agykontroll is. Aki például rendszeresen a miatyánkot mondja, az a legyen meg a Te akaratod kimondásával folyamatosan azt erősíti, hogy történjék meg a dharma-rend a világban. Ezáltal ráhangolódik a rend törvényére, s ebben szabaddá válik. Látszólag persze úgy tűnhet, hogy elveszíti szabadságát, pedig éppen ellenkezőleg, minden más anarchia és önkényes imagináció helyett az egyetlen lehetséges rendet választotta.