Érdekes tisztánlátó kísérletek

Milan Ryzl cseh pszi-kutató az 1960-as évek elején kezdett a hipnózissal, illetve annak parapszichológiai kísérletekben való alkalmazásával foglalkozni. A parapszichológián belül az érzékszerveken túli észleléseket (ESP) kutatta. Telepátia és tisztánlátás címmel magyarul is megjelent egy összefoglaló kötete. Szűkebb területe ezen belül is a tisztánlátás volt (hivatalos megnevezése clair voyance, vagyis távérzékelés).

Színes kártyákkal dolgozott

A kísérletekben részt vevő alanynak nem mások gondolatát kellett "kitalálnia", mint a telepátia esetében, vagy még meg sem történt eseményeket előre megjósolnia, hanem a tárgyi környezet olyan állapotait kellett "megéreznie", amelyekről mások sem rendelkeztek információkkal. Ryzl a kísérleteiben ehhez jobbára különböző színű kártyákat használt, amelyeket több vastag borítékban helyezett el, a tippek előtt pedig alaposan összekevert.

A kutató a kísérletek kezdetén szinte kizárólag hipnotikus transzban lévő alanyokkal dolgozott, akiket a hipnózisra való fogékonyságuk alapján gondosan szelektált, és az ESP próbákhoz különleges gyakorlatokkal készített fel. Ehhez dolgozta ki az úgynevezett "képzeletbeli látás" elvont képalkotási technikáját, amivel a részt vevők az említett borítékokban lévő színes lapokat próbálták "megpillantani".

Soha sem tévedett

Érdekes módon Milan Ryzl legtehetségesebb alanya nem a hipnózisra alkalmas jelentkezők közül került ki, ugyanis a prágai banktisztviselő, Pavel Stepanek a válogatáson majdnem kiesett. Ryzl el kezdte vizsgálni Stepanek ESP-képességeit, amelynek olyan tíz évre szóló sikeres kísérletsorozat lett az eredménye, amelybe több elismert külföldi kutató is bekapcsolódott.  Ryzl a borítékokat és a kártyákat használva hamar rájött, hogy Stepanek mindenki mást felülmúlva, a véletlen esélyét messze meghaladva találja ki, hogy melyik borítékban milyen kártya van.

Miután Stepanek ennyire stabilan képes volt egy szint tartására, Ryzl új módszereket dolgozott ki. Ilyen volt a "többségi szavazat elve", amikor is Stepaneket többször szembesítették ugyanazzal a borítékkal, és ha mondjuk tízből hétszer mondott a kártyára feketét és csupán háromszor fehéret, akkor azt a kártyát feketének tekintették. Ezekben a kísérletekben a páciens a véletlent húszmillió az egyhez arányban múlta felül. A vizsgálathoz ekkor csatlakozott Gaither Pratt híres amerikai parakutató, aki később J. G. Blom dán tudóssal máig egyedülálló eredményeket ért el Stepanekkel, aki ha csak a véletlennek köszönhette volna találatait, annak a valószínűsége ezermillió (!) lett volna az egyhez.

Milan Ryzl sikereiben kétségkívül nagy szerepe volt Pavel Stepaneknek, bár ez a cseh kutató a hatvanas években ilyen irányú ritka vizsgálatokat végző, felkészült tudós volt. Módszertani tisztánlátása, kitartása és a tudományos következtetésekben megnyilvánuló szigora a mai kutatók számára is példaértékkel bír.