El Camino: zarándoklat a tejút alatt

Az ereklyék kultusza

Az emberek régen felismerték, hogy bizonyos helyek szokatlan spirituális erővel rendelkeznek, amely magával ragadja az odalátogatókat, megtisztítja a tudatukat, s ennek eredményeképpen egy magasztosabb világ közvetlen irányítása alá kerülhetnek. Az ilyen energiaforrásokat érintő zarándoklatok során a külső körülmények és a belső változások hatására megérinthetik, szóra bírhatják a Teremtőt, személyes üdvözülést nyerhetnek.

A három fő keresztény zarándokút Jeruzsálembe, Rómába és Santiago de Compostelába vezetett, miután azonban a Szent Sír-bazilika török kézre került, Jeruzsálem elszigetelődött. Szerepét átvette a Camino, amely évszázadokon keresztül Európa társadalmilag és kulturálisan meghatározó zarándokútja lett, Nagy Károlytól kezdve Assissi Szent Ferencen át Dantéig urak és alattvalók taposták földjét. A zarándokút ikonművészetét tanulmányozó történészek a templomokban felfigyeltek a visszatérő virágdíszekre, a kelta eredetet bizonyító Nap-szimbólumra, valamint a Szent Jakab apostolnak tulajdonított, mindenütt jelen lévő kagylómotívumra.

A vértanú apostol

Krisztus halála után tanítványai szétszóródtak a világban, hogy az evangéliumot hirdessék. Jakab Hispániába ment, ám néhány éves küldetése nem járt átütő sikerrel. Visszatért Jeruzsálembe, ahol 44-ben I. Heródes Agrippa lefejeztette. Holttestét palesztinai keresztény követői egy bárkán visszacsempészték Hispániába, s az angyali bizonyságtételben bővelkedő utazás után Galícia partvidékén kötöttek ki, Padrón (latinul Iria Flavia) közelében, nem messze onnan, ahol ma Santiago de Compostela található.

A vértanú és két követője földi maradványait egy hegyoldalon temették el, majd 750 évre megfeledkeztek róluk. A IX. század elején Pelagius remete misztikus fényjelenséget látott: egy kisebbekkel körülvett ragyogó csillag fénybe borította a hegy egyik elhagyatott pontját, ahol aztán rábukkantak Jakab méltatlanul elfeledett nyugvóhelyére. II. Alfonz engesztelésképpen Szent Jakab apostolt megtette Spanyolország védőszentjének, sírja fölé templomot és kolostort emeltetett, amelyet rövidesen zarándokhellyé nyilvánítottak, és lassan felépült körülötte Santiago de Compostela városa.

Mai zarándokok

Évente több ezer zarándok érkezik ide a világ minden tájáról. Bár a Szent Jakab-zarándokút eredendően keresztény, senkitől sem kérnek keresztlevelet, az „érettség” is elegendő. Akik napjainkban vállalkoznak a Camino megtételére, többnyire kezdő „túrázók”, akik ilyen komoly célkitűzésekkel – az önismeretért, az egyetemes célok feltárásáért – sohasem indultak még útnak.

A zarándokok hagyományosan gyalogszerrel, szamár- vagy lóháton tették meg a hosszú utat Santiago de Compostelába, ma azonban kerékpáros vagy autós utazókkal is gyakran találkozhatunk. Shirley MacLaine, a hatvanas éveiben járó amerikai színésznő, 30 nap alatt gyalog járta végig a Caminót, és élményeit könyvben örökítette meg. Három évtizede fordult az ezotéria felé, a zarándokút megtételére pedig két névtelen levél és rákbeteg barátnője felkérése inspirálta. Felkészült a Camino történelmi hátteréből, számot vetett addigi életével, majd fogta hátizsákját, kalapját, sétabotját, és tarsolyában az Újtestamentummal, céltudatosan nekivágott az „ismeretlennek”.

Azt remélte, hogy sikerül megtalálnia helyét a világban, felgöngyölíteni emberi kapcsolatait, megtudni földi küldetése lényegét. Az úton belső énjének személyes feltárása visszavezette a távoli múltba, fokozatosan megnyílt előtte az egyetemes tudás civilizációnk keletkezéséről.

Víziói közben, reinkarnációi által aktív részesévé vált a lemúriai Édenkert felbomlásának és az atlantiszi káosz létrejöttének. Könyve olvasmányosan csinál kedvet a Caminóhoz, de arra is rávezet, hogy ezen a kijelölt úton mindenki a saját útját járja. A saját helyét keresi közvetlen környezetében és a világban, ahol kérdéseire, megoldandó problémáira választ kell találnia. „Az igazi út akkor kezdődik, amikor feldolgoztad mindazt, amit a Camino során tanultál” – vonja le tapasztalataiból a végső következtetést.