Miért vagy féltékeny?!

A zöld szemű szörny közismert neve: a féltékenység. Mint ahogy e név is tükrözi, egyfajta féltésből ered. Általában azt félted, amit magadénak hiszel.

Szerlmünk tárgyának elvesztésének lehetősége - hiszen az élet örök örvénye maga a változás - beindítja a féltés érzését, amely bizonyos ponton túl átváltozhat féltékenységgé. A férfiúi és a női féltékenység között alapvető különbség van. Ez nemcsak mennyiségi - bár így is kifejezhető: a féltékenység sokkal jellemzőbb a férfiakra, mint a nőkre -, hanem minőségi jelleget is mutat. Ugyanis a nők csak akkor féltékenyek, ha a szívük választottjai viselkedésükkel okot adnak erre. A férfiak féltékenysége viszont bizonyos értelemben gyakran ok nélküli feltételezésekből táplálkozik.

A legtöbben tudjuk, hogy ok nélkül nem történik semmi, ezért a férfiúi féltékenységnek is megvan a maga oka. Ezt keresve, érdemes megfigyelni, hogy a férfiak - még akkor is, ha okuk lenne rá - csak elvétve féltékenyek arra a másik férfira, akit ők mutattak be hitvesüknek. Pedig, mint a sors iróniája, a férjek felszarvazói elsősorban a derék barátok közül kerülnek ki. Az esetek többségében környezetükben már mindenki tud a viszonyról csak éppen a férj bizonyul vaknak, noha a flörtök gyakran a szeme láttára történnek. A nők ilyet rögtön észrevesznek a férjükkel kapcsolatban, ezért a nőket sokkal nehezebb orruknál fogva vezetni, mint a férfiakat. A férj szemében viszont gyanús a feleség minden olyan férfiismerőse, akit már kapcsolatuk előtt megismert. De azon férfiak helyzete sem sokkal kedvezőbb, akikkel a feleséggel a férjével való megismerkedése után hozott össze a sors, különösen akkor, ha ez nem a férje révén történt.

A féltékenység oka többnyire ugyanaz: a férj a feleség életének bizonyos területein leküzdhetetlen hátrányban van velük szemben. Valós vagy sem, e félelem sok esetben a férfi féltékenységének mozgató rugója. Hiszen azok, akiket a feleség már hamarabb megismert, vagy akik a feleségnek olyan tevékenységét, megnyilvánulását is ismerik, melyet ő nem - vagyis akkor is látják, hallják stb., amikor ő nem -, behozhatatlan előnyben vannak vele szemben. Éppen ezért az érintett gyakran a leglehetetlenebb –vetélytársakra- is képes gyanakodni, olyannyira, hogy a nő számára az már szinte megszégyenítő.

A nő ezt az "ok nélküli" féltékenységet nem ismeri. Féltékenysége mindig két lábon áll a realitások talaján, és összefüggésbe hozható azzal, hogy őt még mind a mai napig "elveszik", s ő a férfihoz "hozzámegy". Vagyis a házasságban a birtokoltság állapotába kerül, melyben a birtokló a férje. És aki birtokol, az nem tűrheti, hogy birtoklásának tárgyához másnak több köze legyen, mint neki. Nem tűrheti, hogy birtoklási jogai bármilyen érelemben is csorbuljanak. A férfi féltékenységének hátterében ez a kizárólagosságigény húzódik meg: a nőt teljesen birtokolni, minden életvetületével együtt. Viszont a nőnek - akinek féltékenysége reális alapon szövődik - a birtokoltság tudata csupán azt követeli meg, hogy "tulajdonosa" valóban birtokolja őt. Másképpen mondva: szeresse, vagyis szüksége legyen rá. Mindig, minden pillanatban. Ezért csak akkor lázad, ha ezt a birtokviszonyt valamilyen oknál fogva veszélyeztetve érzi.

Őt nem a birtoklás teljessége érdekli - mint a férfit -, hanem maga a birtokviszony ténye. Tehát a férfi számára a nő mint birtokolt teljesség a fontos, míg a nő számára a kapcsolat, a birtokviszony.