Todd Burpo egy apró kis templom lelkésze a nebraskai Imperialban. Egyházi feladatai mellett ő a helyi birkózók edzője és önkéntes tűzoltó is. Sonjával, a feleségével, aki lelkésznéként a helyi gyerekközösséget terelgeti, egy garázsajtó-céget is visznek. Az Igazából mennyország igaz történetet mesél el Todd és Sonja kisfiáról, Coltonról. Amikor négy esztendős volt, a gyermek majdnem meghalt egy sürgősségi műtét során. Öntudatlan állapotában pedig elképesztő élményekkel gazdagodott. Beszélgetés Todd Burpóval.

Amikor Colton elkezdett a mennyországba tett utazásáról beszélni, azt írta, úgy gondolta, hogy csak nagyon jók voltak a tanárai a vasárnapi iskolában. Mi volt az a pont, amelytől már elhitte, többről van szó, mint a gyerek élénk fantáziájáról?

Először arról beszélt a műtéte után, hogy éneklő angyalokat látott. Aztán, amikor elmondta, hogy Jézus ölében ülve látta, ahogy imádkozom érte a váróban, míg az édesanyja a szomszéd szobában telefonál – éppen így történt –, az keltette fel a figyelmemet.

Mit válaszol azoknak a kétkedőknek, akik okkal mondhatják: mivel ön lelkész, Colton vallási képek és jelképek között nőtt fel, így azok beépülhettek a tudatalattijába.

Először én is pontosan ezt gondoltam. Ha ilyet mondott volna: „Jézus azt mondta, hogy legyek jó”, akkor persze biztos lettem volna benne, hogy ez a vasárnapi iskola hatása. De azt, hogy honnan tudta, hogy hol voltam és mit csináltam a kórházban, amíg őt operálták, azt egyetlen tanár sem tudta volna neki elmondani a vasárnapi iskolából. Nem tehetek szemrehányást azoknak, akik kritikával és szkepszissel állnak hozzá, hiszen én is így éreztem. A legélesebb kritika az volt, amikor valaki látta beszélni a tévében, azt mondta: „Egy négyéves gyerek nem így beszél”. Nem esett le neki a tantusz, hogy Colton már 11, és persze teljesen más szókincse van.

Eleinte Colton történetei mind pozitívak voltak: szivárványról, angyalokról és szeretetről szóltak. De aztán egy ponton háborúról és sárkányokról kezdett beszélni.

Amikor elmesélt nekünk valamit, azok mindig spontán beszélgetések voltak. Magától osztott meg velünk információkat. A Sátánról való beszélgetés például abból fakadt, hogy az édesanyja kardokról beszélt. Azt mondta, fogadni merne, hogy a mennyországban nincsenek kardok. „De, a mennyországban is vannak kardok, melyeket az angyalok használnak, hogy távol tartsák az ördögöket”. Tehát olyan események történhettek, amelyek felfrissítették a memóriáját. Azt osztotta meg velünk, amit meg akart osztani.

Reményei szerint mit kaphat az olvasó ettől a könyvtől?

Amikor Colton elkezdte megosztani velünk az élményeit, az teljesen váratlanul történt és hosszú hónapokig tartott. Saját ütemében jött elő a dolgokkal. Amikor a másik nővéréről beszélt, az úgy történt, hogy egyszer csak odalépett az édesanyjához, és azt mondta: „Két nővérem van. Volt egy kisbabád, aki meghalt a pocakodban!” Üdvözítő pillanat volt, hiszen sosem beszéltünk előtte a vetélésről. Személyes és fájdalmas emlék volt, amit magunkba temettünk: azt sem tudtuk, hogy kislány lett volna. Amikor Colton elmondta nekünk, hogy a mennyországban vár ránk, csodálatos pillanat volt. Hogy mit kaphat az olvasó? Talán, hogy megélheti ő is ezt a békét, ezt a csodát. Ami engem illet, ma már sokkal tisztább képem van a mennyországról a történeteinek hála, és remélem, mások is így lesznek ezzel.

Az Igazából mennyország című könyv csodálatos történetet mesél el egy fiúról, aki visszatért a halálból, és látta a mennyországot. Colton nemcsak a meg nem született nővérével találkozott, hanem beszélgetett dédapjával is, aki 30 évvel a kisfiú születése előtt halt meg. A történetet Colton édesapja meséli el, de gyakran a fiú saját szavaival adja át ezt a lefegyverzően egyszerű üzenetet: a mennyország egy létező hely. Jézus tényleg szereti a gyerekeket és fel kell készülni egy közeledő utolsó nagy csatára. Az Igazából mennyország (Heaven is for Real) 2011 legnépszerűbb könyve lett az Egyesült Államokban, hazánkban a XXI. század Kiadó gondozásában jelent meg.