Általános nézet, hogy a szüleivel együtt alvó baba kevésbé kitett a szorongásnak, annak a tudatnak, hogy a szülei magára hagyták. Ez a szülőnek is kényelmes állapot, mert nem kell folyton készenlétben állni, és az első hívó szavára berohanni hozzá. De meddig tartson ez az összefonódás?

A kis birtokló

A családban akkor van rend, ha a szülők együtt alszanak, ők egy párt alkotnak a családi hierarchiában. Ha valamiért ez a rend módosul, nem szerencsés hogy a gyerek lépjen az egyik szülő helyébe a csáládi ágyban. A kicsinek megerősítő érzés ugyan, az egyik szülőt birtokolni, de valójában a biztonságérzetét az adja, hogy érzékeli szülei összetartozását. Csökkenti az intimitást, ha a gyerek együtt alszik a mamával, vagy esetleg késő éjjel megjelenik a szülői ágyban. Ugyanúgy lehangoló, ha a szülő, aki a gyereket altatja belealszik és ott marad egész éjszaka ahelyett, hogy az estét a párja mellett töltené.

Családi hierarchia

Ha hosszabb ideig fennáll a helyzet, hogy a szülők külön alszanak, érzelmi eltávolodás alakulhat ki közöttük. A gyermekben is kifejlődhetnek negatív érzések, szorongások, amelyek könnyen irányulhatnak az elűzött szülő ellen. Visszaszoktatáskor fontos, hogy mind a két szülő jelezze a gyerek felé, hogy így tartja helyesnek, hogy az apa az anya mellett, a saját helyén aludjon, a hálószobában. Ha a gyerek éjszaka felébred, ajánlatos a kicsit visszakísérni az ágyába és ott segíteni neki az elalvásban. Akkor is, ha erre rá kell áldozni még néhány éjszakát. Később rendeződik a helyzet és az éjszakai látogatások csak a nehezebb időszakokra (betegség ideje, rossz álom, ovikezdés, költözés, kistestvér érkezése stb.) fognak korlátozódni, amikor valóban szükség lesz a szülők közelségére, az általuk nyújtott biztonságra.