Napjainkban a becslések alapján hazánkban hozzávetőlegesen 150.000 pár küzd meddőségi problémával, azonban más esetekben is előfordulhat, hogy két ember úgy dönt, hogy más vér szerinti gyermekét szeretné a sajátjaként nevelni. Az örökbefogadás lelki hátteréről a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet szakemberét, Dr. Süli Ágota pszichiátert, pszicho- és gyermekterapeutát kérdeztük.

Tegyük fel, hogy egy gyermeket csecsemőkorban fogadtak örökbe. Ilyenkor sok szülőben felmerül a kérdés, hogy mikor mondják meg neki, hogy örökbefogadás útján került hozzájuk, illetve megmondják-e egyáltalán?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, talán nem is lehet rá egyértelműen válaszolni. A tapasztalat azt mutatja, hogy semmiképpen sem jó, ha egy család titkot hordoz. Pontos recept nincsen, meg kell keresni azt az életkort, amikor a gyermek már maga is kíváncsi a saját születéstörténetére. A bizalom szempontjából mindenképpen fontos, hogy a szülőktől tudja meg születése történetét, ne egy „jóindulatú” unokatestvértől, ezt a nehéz beszélgetést tehát igenis fel kell vállalni. A gyermek mindenképpen érezni fogja, hogy valami más az ő történetében, bár lehet, hogy egy ideig még nem fogalmazza meg, talán mert kímélni akarja magát és a szüleit is.

Mire érdemes odafigyelni a beszélgetés során?

Nagyon fontos, hogy soha ne szidjuk a vér szerinti szülőket! Ha elkezdünk olyanokat mondani például, hogy a „Te anyád felelőtlen volt, hogy eldobott magától”, akkor a gyermek önkéntelenül is értéktelennek fogja magát érezni, és félni fog, hogy olyan lesz, mint az anyja. Ez legkésőbb kamaszkorban súlyos identitásválsághoz vezethet, hiszen a félelem, hogy kidobják akár az antiszociális magatartás, vagy a szorongásos betegségek irányába is sodorhatja őt. A beszélgetés során nem kell hosszú magyarázatokat, történeteket mesélni, válaszoljunk arra, amire ő kíváncsi.

Ez felveti a kérdést, hogy miként kommunikálja egy család a környezet felé az örökbefogadást?

Azt hiszem ez egy olyan kérdés, amire érdemes jó előre felkészülni, hiszen előfordulhat, hogy a szülők egyszerűen csak leugranak a sarki boltba az „új” családtaggal, mégis váratlanul összefutnak egy ismerőssel, távolabbi munkatárssal, aki megkérdezi, hogy ki az a kisgyermek, aki a kezüket fogja? De a környezet akkor is felteszi a maga kérdéseit, ha csecsemőt veszünk magunkhoz, hiszen sokaknak feltűnik, hogy a várandósság bármilyen jele nélkül érkezett egy kisbaba a családba. Az első egy-két hónapban nem kell mindenkinek bemutatni az új családtagot, hagyjuk, hogy kialakuljanak a közös szokások, mindenki megtanulja szerepét az új felállásban.

Összességében mit tanácsol azoknak a szülőknek, akik örökbe fogadnak?

Fontolják meg jól a döntésüket, mert ez egy életre szól. Készüljenek fel a nehezebb helyzetekre is, mert lesznek ilyenek, és hagyjanak időt arra, hogy a gyermek beilleszkedjen a családba. Az is fontos, hogy elfogadják, hogy vannak kétségeik, hiszen teljesen természetes, hogy felmerül bennük, hogy mi történik, ha nem olyan gyermeket kapnak, amilyenre vágytak. A tapasztalat azt mutatja, hogy kellő nyitottsággal, türelemmel, kontrollal és empátiával egy igazi család tud létrejönni. Ehhez az is fontos, hogy ne szégyelljenek segítséget kérni a szülők, hiszen az örökbefogadás egy olyan speciális helyzet, amire nincsenek sablonok, kész megoldások.