Így nevelj gazdag felnőttet a gyerekedből!

Dr. Baktay Zelka gyermekpszichológust kérdeztük arról, hogyan terelgethetjük a kicsiket egy egészséges nézőpont irányába. Bár elsősorban a gyerekek és a pénz viszonyára voltunk kíváncsiak, a szakember mégis egy komplexebb irányból közelítette meg a kérdést: úgy véli, akkor kapunk reális képet az adott helyzetről, ha megfigyeljük, hogy a szülők, és a kicsiket körülvevő család miként bánik az anyagi javakkal.

Mennyiben befolyásolja a gyerekek pénzről alkotott elképzeléseit az a minta, amit a családjától kap?

Sokszor maguk a felnőttek is nehezen mérik fel a pénz értékét, a gyerekekről nem is beszélve. A kicsik számára rendkívül irányadó, ahogyan a körülötte élő felnőttek viszonyulnak a világhoz, és adott esetben a pénzhez. Sajnos igen magas azoknak a szülőknek a száma, akik szorongva gondolnak a pénzre és az anyagi helyzetükre, folytonos kétségbeesésben élnek, és bizonytalanul tekintenek a jövőbe. Mások – bár nem feltétlenül élnek jobb anyagi körülmények között – hisznek a szerencséjükben, a jó sorsban, és bizakodva állnak a pénz-kérdéshez. Saját munkám során is többször bebizonyosodott, hogy felnőttkori viszonyulásunkat nagyban meghatározza az, hogy annak idején szüleink hogy bántak a pénzzel, és lemondóan vagy reménnyel telve tekintettek-e az anyagi helyzetükre.

Akit a felnőttek arra tanítottak, hogy a pénzért ugyan meg kell dolgozni, de ha ügyesen gazdálkodunk vele – még ha nem is azon nyomban – segít abban, hogy megvalósítsuk kisebb-nagyobb elképzeléseinket, később ugyanezzel a hittel állnak az anyagi kérdésekhez, és nagy valószínűséggel ügyesebben kezelik az anyagi javakat, mint azok, akiknél állandóan a pénz hiánya került a családi kommunikáció fókuszába. Éppen ezért nagyon fontos, hogy szülőként megpróbáljuk átadni gyermekeinknek a hitet abban, hogy még a komoly anyagi problémákból is van kiút.

Annak, aki nem próbálta, minden bizonnyal furcsán hangzik, de hozzáállásunk nemcsak gyermekeink jövőjére, de saját helyzetünkre is hat. Ha sikerül csökkentenünk a kétségbeesést, és bizakodóan, optimistán tekintünk a jövőbe, igenis magunkhoz vonzzuk azokat a lehetőségeket, amelyek segítenek abban, hogy szép lassan kilábaljunk a rossz időszakból.

Ezen kívül meghatározó az is, hogy mennyire értékeljük az anyagi helyzetünket, és hogyan örülünk a pénznek. Gyakran előfordul, hogy azonos vagyoni viszonyok mellett egymásnak teljesen ellentmondó kép alakul ki a felnőttekben: van, aki szegénynek érzi magát egy meghatározott jövedelemmel, míg kollégája, aki ugyanannyit keres, elégedett, örül annak, amilye van, és nem arra fekteti a hangsúlyt, hogy mennyi mindent nem engedhet meg magának ebből a fizetésből.

A gyerekek mennyi idős koruktól kezdve válnak fogékonnyá a szülők hozzáállására?

Akár azt is mondhatnám, hogy az első pillanattól kezdve érzik a felnőttek viszonyulását, azt azonban, hogy mi a pénz, honnan érkezik és mire használható, csak később, és igen nehezen értik meg. Ezért van az, hogy amikor szeretnének valami drága dolgot kapni, hiábavaló azzal érvelnünk, hogy az sokba kerül, most nincs rá pénzünk, vagy hogy nem ér annyit, mint amennyibe kerül. Ők még nem érzik a forintok súlyát, és sokkal inkább a szubjektív értékekre támaszkodnak.

Mi alapján állítják fel a fontossági sorrendet?

A mi családunkban történt, hogy kislányunknak, Lilinek vásárolgattunk egy babaáruházban, ahol a nagyobbacskáknak egy olyan játszóházat alakítottak ki, ahol aztán a szülők meg is vehetik a gyereknek azt, ami megtetszett neki. Petyka fiunk boldogan élt a lehetőséggel, és mindent megvizsgált, amíg mi nézelődtünk. Abban állapodtunk meg, hogy a vásárlás végén választhat magának egy dolgot az ott felkínált játékok közül, ahol igen széles skálán mozogtak az árak, a háromszáz forintostól egészen a harminc ezresig. Az eladó megpróbált hatni a gyerekre, és igyekezett a legdrágább játékokat odatenni elé, Petyka végül mégis az egyik legegyszerűbb kisautót választotta, az ugyanis nagyon hasonlított a mi családi autónkra. A szubjektív értéket mutatja, hogy a kisfiunknak a választás során az volt a fontos, hogy neki olyan autója legyen piciben, mint amilyet apa nagyban vezet. Egyáltalán nem számított neki, hogy az mekkora, mit tud és mennyibe kerül a többi játékhoz képest – neki abban a pillanatban ez a darab bizonyult a legértékesebbnek. Kisebb gyerekeknél nagyon meghatározó a szubjektív értékesség, amit felnőttként ügyesen irányíthatunk, anélkül, hogy a kicsinek az árakra és a drágaságra hivatkoznánk. Ha mi érdeklődést mutatunk egy játék felé, akkor az neki is jobban fog tetszeni, nem beszélve arról az örömről, amit a közös játék nyújt számára. Többet ér tehát gyerekszemmel egy párszáz forintos játék, amivel együtt játszhat a család, mint egy olyan többtízezres portéka, amivel aztán magára hagyjuk a gyereket.