Igazság a hazugságról

2012-01-31 13:00:00

Nem könnyű igazság szerint a hazugságról írni, ha az ember sem vaskalaposnak, sem cinikusnak nem akar látszódni.

Nyomtatás

megosztás

Mert sokféle hazugság van, a kegyes hazugságtól az öncélú konfabulációig. Elkerülve a túlzott általánosságok és közhelyek csapdáját, megelégszem azzal a kérdéssel: miért hazudik a férfi a nőnek és a nő a férfinak? Nem akarok pesszimistának tűnni, de ismerve az embereket, lehet, hogy inkább azt kéne kérdeznem, miért mondanak az emberek egyáltalán igazat?

Miért is hazudunk?

Mindannyian az evolúció esztergapadján formálódtunk, és évmilliós tapasztalataink vannak két külön faj, a férfi és a nő együttéléséről. Mind a kooperáció, mind a csalás kényszerű következménye annak, hogy a férfi és a nő egymás nélkül nem létezhet, de eltérő szaporodási érdekeik mégis mindig csalásra késztetik őket. Évmilliók alatt megtanultunk csalni és a csalást felismerni. Rabló-pandúr harc ez a nemek közt, ügyesen csalni saját érdekünkben és leleplezi az átverésünkre kifundált csalásokat.

megcsalás az ágyban

A hazugság lényege, hogy a mások rovására előnyökhöz jutunk. A hazugság célja, leszámítva a kóros hazudozókat, mindig érdekek érvényesítése.
A hazug ember és a sánta kutya esetéből kiindulva azt gondolhatnánk, hogy hazudni nem kifizetődő, hiszen a lelepleződés után nagy árat fizetünk érte.

Ám az a tény, hogy a hazugság és a csalás mégsem rostálódott ki évmilliók során, azt bizonyítja, hogy bizonyos körülmények közt mégis csak megéri.